November harmadikán született az a Füredi Oszkár, aki minden nap gyalog járt be Sopronkeresztúrról (Deutschkreutz) az evangélikus Líceumba.
Életút a Széchenyi István Városi könyvtár szerkesztésében:
1890. november 3-án született Sopronban Füredi Oszkár építész. Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen kezdte, majd a müncheni építészeti akadémián tanult. 1912-ben szerzett építészmérnöki oklevelet. Münchenben maradva két évig H. Hocheder építészeti irodájában gyakornokoskodott. 1914-ben, hazatérése után besorozták, részt vett az első világháborúban. Fronton szerzett betegségét követően 1918 nyarán szerelt le. 1921-ben nyitotta meg építészeti irodáját szülővárosában. Magyarország német megszállása alatt zsidó származása miatt bujkálni kényszerült, de 1945-ben elfogták. A sopronkőhidai fegyházban raboskodott. A II. Világháború után a soproni építészeti igazgatóság vezetője, majd a győri Tervező Vállalat helyi irodájának kiemelt tervezőmérnöke volt.
Füredi Oszkár bauhaushoz kötődő stílusban alkotott, nevéhez számos jellegzetes soproni épület fűződik. Ilyenek az 1920-as években készült ipari épületek, munkásotthonok, köztük a ma már műemlék selyemgyári munkáslakások (Csengery utcai 125.) Több brennbergbányai épületet is tervezett, mint a római katolikus templomot és haranglábat. Az 1930-as években számos villa és lakóház (pl. a Bettelheim-ház a Mikovinyi úton) terveit készítette. A Lővér uszoda 1934-es modernizálása és kibővítése Brüsszelben egy nemzetközi építészeit kiállításon dicséretben részesült. Részt vett a II. Világháború utáni helyreállítási munkálatokban, az Orsolya téri Lábasház rekonstrukcióját ő végezte. Sopronon kívül a horvátországi Abbáziában panziót, Bécsben villát épített és számos tervpályázaton szerzett díjakat. 1978. január 21-én hunyt el. Nevét a Torna utcából nyíló sétány őrzi.
Szöveg forrása: http://szivk.hu
