Őszintén szólva nem túl gyakran járok kulturális eseményekre. Ezzel ki is állítottam a saját szegénységi bizonyítványomat, igaz? Remélem, nem. Az elmúlt hetekben valami megváltozott, és úgy alakult, hogy jártam kiállításmegnyitón, zenés-irodalmi esten, tegnap pedig egy musical előadáson is. Hogy mi a közös ezekben az eseményekben? Mind a Felsőpulyai járásban került megrendezésre, és 3-ból 3-nak magyar vonatkozása is volt.
A KUGA interkulturális központ növendékei, diákjai, tagjai néhány évente egy musicalt is előadnak. Erre legutóbb 2013-ban került sor, akkor a Hairy Tale volt a színpadon. A múlt heti premier után pedig tegnap én is megtekintettem az idei darabot, melynek címe Vila Mila. Összesen 4 publikus előadás, illetve néhány iskoláknak célzott előadás volt a menetrenden.
Spoilerezni azt hiszem most már szabad, hiszen lement az utolsó előadás is. A sztori a következő: egy gyerekét egyedül nevelő anya tinédzser korú lányával Bécsből egy kis Közép-burgenlandi, egyébként kitalált nevű faluba utazik, mert exférje elhunyt, és a lány egy telket örökölt. Ugyan ezen a vonaton utazik egy szlavisztikát tanuló diáklány-csoport két oktatójukkal, akik a burgenlandi horvátság helyzetét mennek tanulmányozni. Szintén Raaberbahn vonatán utazik két „dáma”, akik rádióban nyertek jegyet a locsmándi gyógyfürdőbe. A diáklányok, és az édesanya lányával is a Vila Mila fogadóban száll meg, akinek tulajdonosa, egy asszony, az anyuka exférjének a testvére. A két dáma Sopronkeresztúrról gyalog akar lemenni Locsmándra, de egy nap alatt sem érnek oda. Éjszaka a határt őrző katonák elkapják őket, és ők is az említett fogadóba kerülnek. Itt aztán közösen mindenféle kalamajkába kerülnek, bezárják őket a templomba, de alakulóban van egy szerelmi történet is…
Abszolút megnézésre érdemes darab, már csak azért is, mert igazából a mai valóságot is bemutatja. Megtudhatjuk hogy például a bécsiek hogy vélekednek a vidéki lakosságról, megtudhatjuk, az osztrákok hogyan látják a magyar-német kevert nyelvet beszélő kalauzokat, a határon jelenleg szolgáló katonákat, illetve hogy mennyire összetartó társaság a burgenlandi horvátság, a népszokásaikkal, a tradícióikkal, hagyományaikkal.
Az előadásban egyébként felcsendülnek klasszikus pop-rock zenék, más musical-ekből dalok, de a többség egyértelműen a burgenlandi horvátsághoz köthető, elhangzanak dalok a Bruji, a Kacavida, a Stara škola zenekaroktól is… A színpadkép pedig rendkívül, egyszerű, mégis jól kivitelezett: a szereplők a jelenetekhez sörös rekeszeket helyezgetnek, legyen az a vasúti kocsi belső tere, a fogadó lobbija, vagy a tábortűz körüli ülőhelyek. A háttérben pedig két vászonra vetítettek a jelenethez kapcsolódó képeket, motívumokat, az egyik mögött pedig zenekar zenélt élőben. Az előadásokra egyébként olyan szintű érdeklődés volt, hogy pótszékeket kellett az előadóterembe betenni.
A darab forgatókönyvét Joško Vlasich írta
Rendezte: Joško Vlasich, Peter Wagner
