Még szeptemberben történt, hogy fogtam magam, és végigsétáltam az Ikva „árterének” egy részén. A Giczy köznél tértem le az emberi civilizáció által gyakran használt utakról, és a ritkán nyírt növényzetben kezdtem el gyalogolni. Érdekes látvány volt az időnként az utcafrontról sem látszó házak hátoldala, kicsit mintha egy másik világba kerültem volna. A vízállás ekkor alacsony volt, a dús növényzetnek köszönhetően pedig időnként magában a patakban kellett gyalogolnom, persze segítségemre volt egy gumicsizma is. Sokat hallottam arról, hogy évtizedekkel ezelőtt a szennyvíz is a patakba folyt, illetve gyakran lehetett patkányokkal is találkozni a városnak ezen szakaszán, szerencsére 2017-re ezek a problémák már javarészt eltűntek. Olyannyira, hogy a patak vize ránézésre kristály tiszta volt, mondjuk azért inni nem mertem volna belőle. A patakmeder legérdekesebb szakasza kétségkívül az Ikvahíd alatti rész, mennyire jó lehet egy Ikvára néző ablak, emlékszem, valaha én is itt laktam az egyik házban, és mikor a szomszéd nénihez átmentem, mindig csodálkoztam, hogy „jé, innen lehet látni a patakot”. A szűkebben vett patakmeder ugyanakkor elég borzasztó állapotban van, ahol egyáltalán még megmaradt belőle valami. Na de ne az én írásomat olvassák, beszéljenek inkább maguk a képek.
MÉG ENNÉL IS TÖBB KÉP TEKINTHETŐ MEG A KÉPGALÉRIÁBAN IDE KATTINTVA!
