Idestova két hónapja tervezem ennek a cikknek a megírását. Eredeti címe „Sípálya van, hó van, felvonó nincs” lett volna, de ez már, mondjuk úgy, nem releváns, hiszen áprilist írunk, itt a tavasz. Már el is akartam vetni a cikk megírását, az elmúlt napok hidegebb időjárása, illetve az a tény, hogy a közelben havazott, egy utolsó löketet adott nekem, így végre belevetettem magamat a billentyűzet nyújtotta lehetőségek korlátlan tárházába.
A problémakör a következő volt: a 2014/2015-ös télen akadt havas időszak, a Dalos-hegyi sípálya pedig kiválóan alkalmas volt síelésre. Ez persze nem teljesen igaz, a terepet előtte azért el kellett volna rendezni, mert minimális köves rész szabadon volt, de a legnagyobb problémát mégis a felvonó nemműködése jelentette. A pálya hozzávetőlegesen 400 méter hosszú, a szintkülönbség pedig 70m (a Sielok.hu adatai szerint), ezért gyalog feljutni minden egyes csúszásért egy embert próbáló küzdelem, főleg síléccel a kézben, sícipővel a lábon.
A sífelvonó utoljára a 2010/2011-es szezonban működött, ahogy arról az IkvaHír hőskorában én is beszámoltam, és az akkori, rettenetes minőségben rögzítő okostelefonommal dokumentáltam is az eseményeket. Akkor volt lehetőségem ki is próbálni a felvonót, és remek volt.
De ennek vége, a tányérok már meg sincsenek (leszerelték, vagy szétlopták?), és semmi hajlandóság nem mutatkozik arra, hogy itt valaha újra felvonó működjön. Egy évvel később arra hivatkozva nem indították be a felvonót, hogy „ezt a pénzt inkább a parkerdő fejlesztésére fordítják”. Remek, a minap is tapasztaltam a parkerdő fejlesztésének eredményességét egy turistaúton, ahol legalább 3 kidőlt fát kellett kikerülni.
Na de miért is ne érné meg sífelvonót üzemeltetni itt Sopron mellett? Egyesek szerint azért, mert kvázi látótávolságra van Semmering. Ez igaz, de közúton, vagy vasúton eljutni oda már nem olyan rövid út, ráadásul pénz-pénz-pénz, az útiköltségen kívül tetemes összeget emésztene fel, mondjuk egy családnak, vagy egy párfős baráti társaságnak a napi felvonóbérlet is.
Egyesek szerint a megváltozott időjárási viszonyok miatt nem érdemes beindítani a felvonót. Ebben is lehet igazság, de feltételezem az elmúlt évtizedekben is voltak olyan évek, amikor nem volt hó, mégis az a véleményem, inkább arra kell készülni, hogy lesz hó, és ha lesz, azonnal be is tudják indítani a felvonót.
Megint egyesek szerint azzal van a gond, hogy ingyenesen működik, amikor működik. Hát akkor ne működjön ingyen. Egy csúszásonkénti mittudomén kétszáz forint, vagy 2€-s napijegy, esetleg becsületkasszás „aki amennyit tud” jellegű működtetés is lehetőség lenne.
Sopronban annak idején menő síélet volt, ez, a Dalos-hegyi sípálya a „legújabb”, emellett volt egy „fekete” is, amiről néhány éve mi is cikkeztünk, sajnos mára csak a nyomvonala vehető ki nagyjából, újbóli felélesztése tetemes összeget emésztene fel. Volt még egy sípálya a Brennbergi úton is, amiről néhány éve szintén cikkeztünk, abból már csak az egykori Hütte maradványa van meg, pedig ott még kölyökkoromban a tányéros felvonó is megvolt. A Soproni-hegységben pedig síugró sánc is volt, ahol versenyeket is rendeztek anno.
A Dalos-hegyi jelenlegi sípályát egy utolsó esélynek tartom, itt az infrastruktúra zöme még megvan, és a pálya is járható, némi tereprendezés kellene, de dzsumbujt irtani nem szükséges. A közelben van (pár száz méterre) jópár szálloda, étterem, buszmegálló, tehát a környéken még az infrastruktúra is jó, ha valaki megéhezne, egész egyszerűen csak le kellene csúsznia a Lövér szálló buszmegállóig, ahol több lehetőség közül is választhat. Azért is szomorú, hogy feledésbe kezd merülni a felvonó üzemeltetésének lehetősége, mert az elmúlt körülbelül egy évtizedben összesen több tízmillió forintból újították fel, és mégse működik évek óta… Valami olyasmit hallottam, hogy a sífelvonó szabályozásban egy ideje vasútnak számít, ezért szigorú előírások vonatkoznak rá, az engedélyek megszerzése pedig sok pénzt vesz igénybe. Pedig voltak itt tervek téli-nyári sípályára, libegőre, hóágyúzásra is…
A nagy síelés végére amúgy lett szelfi is:
Csak reménykedni tudok, hogy az egyetlen megmarad soproni sípálya nem jut olyan sorsra, mint a másik kettő, vagy akár a kőszegi, mert akkor aztán sokan tényleg elesnek a téli sportok eme remek lehetőségétől. Mert oké, hogy sífutópályák vannak, de az egy teljesen más sport…
Fullos képgaléria (ami ha jól tévedek, 3 nap anyagát tartalmazza):
Pingback:Szívfájdalmam a Dalos-hegyi sípálya – IkvaHír