Barlangtúra a Soproni-hegyvidéken

Bizonyára meghökkentő lehet némely Olvasónknak a fenti cím, hiszen a Sopron környéki természetvédelmi területek nem feltétlenül barlangjairól ismertek a köztudatban. Azonban a több, mint egy tucat kisebb nagyobb nyilvántartott barlang között találhatunk néhány egész méretes példányt is, amelyek közül most négyet ajánlunk Olvasóink figyelmébe túraötlet gyanánt. Kettő a Dudlesz erdőben, míg másik kettő a Szárhalmi erdőben található, így akár két kellemes hétvégi túra alkalmával felkereshetőek.

Barlang definíciója: a barlang a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és – jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni – mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást. (Tvt. 23.§ (3) a) pontja alapján)

Ottó- és Ferenc-barlang [N47.746615° E16.555488°]
A Dudlesz erdő mélyén, nem messze a határsávtól találhatjuk egymás mellett ezt a két barlangot. Megközelíteni legegyszerűbben a kelénpataki határátkelőtől induló földúton elindulva lehet (zöld sávjelzés – vasfüggöny túraút), amiről rövidesen a piros sávjelzésű útra kell áttérni ÉNY-i irányba. A barlangokhoz vezető letérést a barlangok jelzésére hivatott omega jelzést követve találhatjuk meg. Szembetűnő tájékozódási pont, hogy a barlangok egy vörösfenyőcsoport alatt fekszenek.



A homokkőben keletkezet barlangok valószínűleg csak az utóbbi 100 évben váltak ismerté, mivel a korábbi feljegyzések nem tesznek róluk említést, illetve a több évtizedig itt húzódó vasfüggöny is hosszú távon konzerválta a természet érintetlenségét. Pont emiatt is csupán tíz éve tették nyilvánossá és látogathatóvá a barlangokat. Elnevezéseik a felfedező erdészek neveire emlékeztetnek. A Ferenc-barlang 26 méterrel a Soproni-hegység magyar oldalának második leghosszabb barlangja, míg az Ottó-barlang 11 méterrel rövidebb. A homokkő falakon kirajzolódott különleges mintázatokon megfigyelhetjük a Pannon-tenger évmilliós múltját.

Fehér-barlang [N47.683333° E16.636128°]
A Szárhalmi erdő déli részén a kék sávjelzésű turistaútról letérve közelíthető meg. Itt nem találkozunk omega jelzéssel, így csupán egy egyre szűkebb ösvényt követve juthatunk el a szinte félkör alakú Szárhalmi-kőfejtőhöz, amelynek ÉNY-i oldalában található a barlang. A nyilvántartásban Pihenő-kereszti 1.sz. barlang elnevezéssel szerepel, utalva arra, hogy a környéken ezen kívül még négy kisebb barlang is található. Ezek közül a legnagyobb nyílású barlang azonban a köznyelvben mégis – a közelben húzódó út után elnevezve – Fehér-barlangként ismert. Az üreg legmélyebb pontja 16 méter, amelynek falán a lajtamészkő kiváló alakíthatóságának köszönhetően már számos felirat „díszeleg”.

Zsivány-barlang [N47.709271° E16.634985°]
A fehér-barlangi kiágazást követően a kék sávjelzésen tovább haladva érhetjük el a Soproni-hegység legkiterjedtebb alagútrendszerével rendelkező, összesen 110 méter hosszú Zsivány-barlangot. Keletkezése és története egyaránt régóta izgatja a soproniakat. Kialakulásának körülményeiről egészen eltérően vélekednek a szakemberek. Első ízben Kotsis Tivadar mérte fel a barlangot, amit 1940-ben közölt a Soproni Szemlében. Eszerint a barlang természetes úton, lajtamészkőben alakult ki. Egy fiatal kutató, Prodán Tímea Hajnal 2010-es vizsgálatai alapján azonban bányászati, illetve mészégető tevékenységgel magyarázza a barlang kialakulását.

A barlang azonban nem csak a földtudománnyal foglalkozó szakembereket izgatja, érdekes történelmi vonatkozásokat is találhatunk. A monda szerint Oroszlán Palinak, a híres betyárnak is szolgáltak búvóhelyéül a tómalmi barlangok (erre utal az elnevezés is).

Dr. Takáts Kálmán „Oroszlán Pali, az utolsó bakonyi haramia“ című könyve. Az idevonatkozó rész szószerint így hangzik: „A dákai rablótámadás után Pali a haramiákkal Sopron megyébe vonult, Kapuvár, Eszterháza, Fertőszentmiklós környékén garázdálkodik, de legkedvesebb búvóhelye a Cárhalom-erdő sűrű, járhatatlan berkeiben rejtőző, még a csehek idejéből fennmaradó rablóvár, Macskavár romjai s ettől déli irányban húzódó alagút. Hát hol is fekszik ez a várrom? A hegygerincen a Nagytómalomtól kiindulva, az erdei sárga jelzésű út mentén haladva, az Edelbrunn útig eső szakasz közepe táján, balkéz felől, járhatatlan sűrű bozótok közé van a rom elrejtve. Mert nem a Kőhida feletti Zsíros-hegyen, ahova a tudósok elhelyezik, s ahol a várnak, kőnek, romnak semmi nyoma sincs, s nem is volt, hanem itt volt a cseh rablóvár, pincéi most is megvannak s eltemetett falait a valamikor majd csak eljövendő ásatások fogják ismét napvilágra hozni. A középkori cseh rablók utódai, Oroszlán Pali és betyárjai sok-sok éjszakát töltöttek itt, erdei lombokból kényelmes rablófészket építve az élettelen falak közé. Pali szerint ezen a helyen is, úgy, mint Kisingyen barlangjaiban, még nagyon sok olyan kincs van elásva, amelyet betyárjainak nem volt többé alkalma felkeresni, kiásni.“

Forrás: Soproni Szemle: 1940. IV. ÉVFOLYAM 2–3. SZÁM – Kotsis Tivadar: Barlangok a tómalmi erdőben.

Bár a környék legnagyobb kiterjedésű barlangrendszere, azonban a szűk járatok és a fokozott omlásveszély miatt ennek a barlangnak látogatása életveszélyes és ezért szigorúan tilos!

A cikk elkészítésében a fenti forrásmegjelöléseken túl segítségül szolgált a Magyar Állami Természetvédelem Országos Barlangnyilvántartása.