Sopron szelektív szigetei a hét végére borzalmas állapotokat mutatnak. Évről évre egyre lejjebb süllyed a színvonal, és erről leginkább nem a hulladékgazdálkodási cég tehet, hanem a felelőtlen emberek. A városképi jelentőségű hulladéklerakatok kicsúcsosodása pedig egyértelműen a Fenyő téren található. 2008-ban kaptam meg az első kamerás telefonomat, 2010-ben pedig az első fényképezőgépemet, innentől fogva pedig több éven át készítettem is erről fotókat…
Aztán itt valahogy elvesztettem a fonalat, úgy tűnt, nem javul, de nem is romlik a helyzet. A témával viszont más helyi médiumok foglalkoztak, például a Cyberpress 2015-ben is, 2016-ban is, illetve idén év elején is. Tegnap, azaz a cikk írásakor, április 15-én [vasárnap] pedig ismét ellátogattam a helyszínre, amit pedig láttam, az mindent felülmúlt (alulmúlt?).
Gyurcsány Ferenc pedig csak néz a villanyoszlopról, és arra gondol, „ezt legalább most nem én qrtam el”…
Felmerülhet a kérdés, vajon melyik konténerbe való egy háromkerekű gyermekjármű? Üveg, műanyagpalack, vagy esetleg papírból készült-e egy rakás ruha? Festékes vödör, szivacs? Szétbarmolt képcsöves televízió maradványai? nem, Nem és NEM! Ezek nem ide valók! SEMMI!
Komolyan itt tartunk ma Európa közepén, Magyarország nyugati felén, Sopronban, az „ékszerdobozban”, hogy egy iskola, egy közkonyha, egy játszótér, és egy természetes vízfolyás (Rák-patak) közvelten közelében ilyen állapotoknak kell uralkodnia? De ez csak a jéghegy csúcsa, a városban máshol is hasonló látvány fogadja a járókelőket, turistákat, a legvadabb helyszíneken…
És akkor most csendülhet a dalszöveg, hogy UN-DO-RÍTÓ…
Érthetetlen, hogyha családiházas környezetből a sima kommunális hulladék mellett az ingyen kiosztott zsákokkal szelektíven is elszállítják a szemetet, hogyha két zöldudvar is működik Sopronban a hét minden munkanapján, hogyha a zöldhulladékot STKH-s zsákokban kérésre ingyen elszállítanak, hogyha egy rakás szelektív sziget áll szinte MINDEN soproni rendelkezésére, hogy fordulhatnak elő ilyen esetek mind a mai napig? Tény, hogy a rugalmasságon lehetne még mit változtatni, például annak a két derék úriembernek, akik a Szent Mihály temető mellé raktak le a bokrok közé két fotelt (azóta már eltűntek), nem tudtam semmi bíztatót mondani, hogy hova tudnák vinni szombaton ezeket, de a rugalmasság nem csak a hulladékgazdálkodó cégre vonatkozik, hanem a hulladékot megtermelő polgárokra is.
És akkor most nézzünk két példát Burgenlandból, Sopron szomszédos településeiről, egy korábbi, de szintén vasárnapi napról:
Ami nem fér el, az nem fér el… De nem látok sehol szétbontott tévét, sem ágymatracot.
