A tavasz beköszöntött. Bár az Időkép „Mikor jön a tavasz?” oldalán „Még nem” felirat olvasható, kétségtelenül megérkezett a tavasz. Egy relatíve hosszú, és unalmas nap után az oktatási intézmény épületéből kilépve megcsapta az orromat valami. Valami olyan, ami minden évben, és csak rövid ideig érezhető. Ez a tavasz szaga, vagyis inkább illata. Konkrétan nem tudom, hogy jön létre, minden esetre biztosan van köze a viszonylag tartósan magasabb hőmérsékletekhez, a talaj mélyebb rétegeiben eddig még meglevő fagyott rétegek kiolvadásához, a kellemesen langyos szélhez. Ez az illat utánozhatatlan, és tényleg megmozgat valamit az emberben, a hosszú és hideg tél távozását, a vérkeringés újraindulását érezhetjük az orrunkban. Hogy hogyan lehetne körülírni? Leginkább úgy, mint ami valamiféle „biogáz” szagára hasonlít, de mégsem, mert ettől nem akar rosszul lenni az ember, inkább kellemes, és szokatlan. De az is lehet, hogy egyáltalán csak én érzem, és te, kedves olvasó, észre sem vettél semmit. Az minden estre érdekes, hogy pont az után éreztem először, miután a népszokás szerint a jelmezesek eltemették a telet, hiszen ma Hamvazószerda van. A tavasz érkezésének, miazhogy, beköszöntének egyébként számtalan más, egyértelmű jele is van, mint például a hóvirág elvirágzása, vagy a croccusok gyönyörű sokszínűsége, meg persze a rengeteg, majdnem rügyet bontó növény, a csicsergő madarakról nem beszélve. Egy biztos, a tavasz már itt van, és remélhetőleg nem lesz Március 15-én ismét olyan hókáosz, se Magyarországon, se Ausztriában, mint ami tavaly megbénította a Dunántúlt.
