A Magyar Kultúra Napján a Deák téren, a Kölcsey szobornál tartott ünnepséget városunk. Az eseményen részt vett dr. Fodor Tamás Sopron polgármestere és több önkormányzati képviselő is. A színvonalas, zenés megemlékezést az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákjai és a dESZKa Társulat tagjai állították össze. Fiatalos, lendületes, ám de tiszteletteljes műsoruk nagy sikert aratott, igazán élmény volt látni, hallani az összeállítást.
Elmondta ünnepi gondoltait az esemény szónoka Orbán Júlia, Sopron Kultúrájáért díjasa, Radnóti és Latinovits-díjas előadóművész, a Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál fődíjas versmondója, a GYIK Rendezvényház intézményvetetője.
„A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” – idézte Kodály Zoltánt beszédében Orbán Júlia, majd többek közt megemlékezett arról is, hogy Kölcsey Himnusza hogyan válhatott imádsággá, aminek születése aztán a magyar kultúra ünnepévé vált.
„Aki ellátogat a Nemzeti Múzeumba, s az ott őrzött kéziratot megnézi, csak egy-egy parányi javítást láthat, tehát szinte ömlött Kölcsey tolla alól e fenséges 64 sor, éppen 92 éve, 1823. január 22-én. Ilyen Himnuszt egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey a szatmárcsekei szoba csendjében. Ugyanis a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép imádsága a mi megtartó Istenünkhöz.”
Az ünnepi esemény zárásaként a tisztelet koszorúit és virágait helyezték el a megjelentek Kölcsey Ferenc szobránál.
L.L.ZS.
