Esküszöm, már szinte nincs is kedvem a városba menni, mert mindenen felhúzom magamat. Felhúzom magamat az össze-vissza kerekező, járdán sötétedés után lámpa nélkül, nappal piroson áthajtó kerékpárosokon. Felhúzom magamat a rengeteg autón, akik ráadásul összevissza parkolnak, indexelés nélkül kanyarodnak, nem engedik át a gyalogosokat, szabálytalankodnak. Felhúzóm magamat a mocskos, füstös buszokon, amik utastájékoztató rendszere a beleölt százmilliók ellenére elég gyakran egy tábla. Felhúzom magamat a rengeteg eldobált cigarettacsikken, a drága gyorskaján, és az összevissza kóválygó gyalogosokon. Felhúzom magamat azon is, hogy minden buszsofőrnél, vendéglátóipari egységben, boltban a Class FM szól, miközben itt a határ mellett aztán nekünk lenne a legjobb dolgunk, lenne választék. Felhúzom magamat a KRESZ ostobaságai miatt, az elforgatott, hülye helyre rakott, felesleges táblákon, értelmetlen felfestéseken. Felhúzom magamat a rengeteg üres üzlethelyiségen és kereskedelmi épületen, a gyorshajtókon, a repedezett aszfalton, és a kiégett közvilágítási lámpákon.
És hogy mi lenne az, amitől nem húznám fel magam? Még én sem tudom, minden esetre mindig tenni próbálok azért, hogy ez a város egy élhető, tiszta, kulturált, kerékpárosbarát hely legyen, ahol lehet szórakozni, közlekedni, ÉLNI!
