Ausztriában 1918 október 21-én Ideiglenes Nemzetgyűlés alakult, 1919 február 19-én pedig választásokat tartottak. Az 1918-ban elfogadott ideiglenes alkotmány szerint Német-Ausztria köztársaság, ami azonban majd csatlakozik a Német Köztársasághoz. A kormányban koalícióban kormányoztak a szociáldemokraták és a keresztényszocialisták. A Saint-Germani szerződés aláírásával Ausztria elvesztette területeinek nagy részét, ugyanakkor Karintia és Őrvidék pedig Ausztriáé lett. 1920-ben új választásokat tartottak, amikor is a keresztényszocialisták nyertek, és egészen 1938-ig kormányoztak. 1925-ben bevezették a schillinget, mint fizetőeszközt. A gazdasági nehézségek viharos politikai élettel párosultak, jobb- és baloldali paramilitáris csoportok alakultak, amelyek erőszakos összecsapásokig fajuló tüntetéseket rendeztek.

És itt jön a képbe Somfalva. 1927 január 30-án két helyi paramilitáris szervezet, a frontharcosok szövetsége és a Schutzbund között fegyveres összecsapások kezdődtek. Az egyik politikai tüntetés során olyan incidens történt, melyben két ember vesztette életét. A gyilkosok az akkori Tscharmann vendéglő ablakából lőttek ki. Ez volt a somfalvi vérfürdő. Az egyik áldozat a kelénpataki Matthias Csmarits, a másik pedig a somfalvi, mindössze 6 éves Josef Grössing volt. A három elkövetőt 1927 júliusában bíróság elé állították, itt viszont az a döntés született, hogy szabadon engedik őket. Ez hatalmas tüntetéseket váltott ki Ausztria fővárosában, Bécsben, melyben a rendőrség a tüntetők ellen lépett fel. A tüntetéseknek 94 halálos áldozata volt. Innentől számítjuk az első osztrák köztársaság meggyengülését, bár felbomlása több évvel később történt csak meg.

Somfalván és Kelénpatakon (Klingenbach) is áll egy síremlék a két meggyilkolt helyi lakos emlékére. Tegnap mindkét helyen megemlékezést tartottak, a lövöldözés 90. évfordulója alkalmából. Somfalván én is ott voltam. Az ottani megemlékezésen a helyi szocialista ifjúság tartott rövid műsort, majd beszédet mondott többek között Johann Lotter, Somfalva polgármestere, Christian Illedits, a burgenlandi tartományi parlament elnöke, Muna Duzdar államtitkár, valamint Wolfgang Brandstetter igazságügyminiszter. Beszédükben kitértek arra, hogy ahogy 90 évvel ezelőtt, így ma is sokan ártatlanul esnek politikai, vagy más események áldozatául, és a gyűlölet, a fasizmus, a nacionalizmus, és a rasszizmus manapság is nagy áldozatokat hoz. A környék együtt emlékezik arra, ami 90 évvel ezelőtt történt. Az ilyen megemlékezések emlékeztetnek mindenkit a történelemre, a borzalmakra, és a jövő generációjának is emléket nyújt a múltról.

TELJES KÉPGALÉRIA ITT! VOLLES BILDERGALERIE HIER!

Források:
Külügyi Szemle, ORF Burgenland, ORF magyarok, Wikipedia

The post Ausztria történelme Sopron mellett zajlott appeared first on Ikvahír.

1919. június 7-én ezen a helyen akaszották fel Schmidt Mátyás vasúti tisztviselőt és fiát, ifjabb Schmidt Mátyást.
A vasúti tiszt utolsó szavai:
„Nincs aki megvédjen, egyedül Isten a tanúm.”

The post Emlékmű a kommunista diktatúra áldozatainak Sopronkövesden appeared first on Ikvahír.

A korábbi állapotok egy igenérdekes megoldást rajzoltak ki. A széles aszfaltút, szélén szegélykővel,a korábbi állapotok szerint a kanyaríve letért a mai egyenesről. Korábban, még amikor működtek ott az üzemek, az volt a buszforduló, járt arra a helyi járatú autóbusz hordta oda a munkásokat. Tehát az aszfaltút nem vezetett el a vasútátkelőig (Itt működött 1954-1969 között a Sopron Gyártelep mh.), oda amolyan félhivatalos földúton lehetett lejutni, a mai forgalom elképzelhetetlen volt ott és akkor. Sokkal később, de még a szocializmus alatt a vasútátkelő és az aszfalt közötti kis szakasz betonelemekkel pótolták, ami miatt sokáig összevisszaság uralkodott az Öntöde utcában.

Köszönet Lacee-nak a képekért, Gery-nek az vasúttörténetért és LLZS-nek az emlékekért!

The post Az Öntöde utcai aszfaltút appeared first on Ikvahír.

Az aranyvonatokon a jegybank 30 tonna arany, valuta és részvényállományát illetve a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank aranykincsét, közgyűjteményeket, platinarudat, letétállományokat valamint zsidó eredetű vagyonokat szállítottak. A vonatokon közel 700 ember is utazott, elsősorban a jegybank tisztviselői illetve családjuk. Az első szerelvény 1945 január 17.-én, míg a második 1945 január 23.-án hagyta el az országot. Ez utóbbi indult a Fertőbozi (Felsőboz) állomásról, amelynek 70. évfordulója van ebben az esztendőben. A rakományt Bécsújhelyen megerősített, felfegyverzett őrség várta, majd a végállomás a közép-ausztriai Spital am Pyhrn városa lett.

Az értékeket később az amerikai hadsereg lefoglalta és hadizsákmánynak minősítette. Másfél évvel később Washingtonban, Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével a magyar küldöttségnek sikerült megállapodást kötnie az amerikai kormánnyal, így a korábban hadizsákmánynak minősített aranykészlet és egyéb értékek egy része visszakerült Budapestre.

A Nemzeti Audiovizuális Archivum filmje

L.L.ZS.

The post A második Aranyvonat 70 éve indult Fertőbozról (A teljes dokumentumfilm az Ikvahíren) appeared first on Ikvahír.