Több, mint 10 évvel ezelőtt bukkantam rá az egyik, azóta már bezárt soproni fiókkönyvtárban „A soproni hegyvidék forrásai” című könyvre. Tetszik, nem tetszik, az egész könyvet lefénymásoltattam. A könyv 1997-es kiadásáról van szó, mely összesen 76 forrás és szivárgó leírását tartalmazza, fotókkal, megközelíthetőségekkel vízminőséggel, vízhozam adatokkal. A könyv a Castanea Környezetvédelmi Egyesület kiadásában jelent meg, és 2003-ban lett egy újabb kiadása is, kicsit kevesebb tartalommal, de ez már online is letölthető volt, és mind a mai napig az is. A dolgok azonban folyamatosan változnak, legyen szó a turistautakról, a forrásfoglalásokról, akár a technológiákról, amivel túrázunk.

Nagy természetjárónak tartom magam, bár az a típus vagyok, aki inkább a kijelölt utakat követi. Persze ha van nálam egy navigációs eszköz, jelen esetben okostelefon, simán felfedezek újabb területeket is. 2011-ben egy pályázaton különdíjat kapott „A soproni hegyvidék forrásai” című weboldalam, bár a kinézet kevésbé volt szép, a tartalom volt a lényeg. Pár nappal ezelőtt, május 19-én volt a Források Világnapja. Erre a napra pedig elkészült az új verzió, egy új felülettel, több tartalommal. Jegyezzétek meg a webcímet:

sopforras.ikvahir.eu

Az oldalon fellelhető források mindegyikét meglátogattam, az összes fotó, mely elérhető az oldalon, saját produktum. Okostelefonokkal fotózva az ember elérheti a „geotagging” nevű funkciót is, ennek segítségével pontos GPS koordinátákat is kapunk.

Az új Sopforrás oldalon jelenleg 46 kiépített, és kevésbé kiépített forrásról találhatunk fotókat, leírást, történetet, megközelíthetőségi tájékoztatót, GPS koordinátákat, és még Google illetve OpenStreetMap térképen is megtekinthetjük elhelyezkedésüket. Egyelőre van több hiba is az oldalon, kezdve azzal, hogy nem reszponzív, de természetesen azon fogok dolgozni, hogy mindig friss, aktuális fotók, hibátlan kinézet fogadja az idetévedt látogatót. JA és persze tervben van az adatbázis bővítése is, egyelőre azok a vízfolyások érhetőek el, melyek garantáltan léteznek, és meg is találtam őket, határok nélkül. A Soproni-hegység ugyanis nem ér véget az országhatárnál.

The post A soproni hegyvidék forrásai mostantól egy oldalon appeared first on Ikvahír.

Elárulom, nem Sopronban. De még csak nem is a járásban. A helyszín a Kőszegi járás, Kiszsidány. A település határában működik a Kiszsidányi-forrás, mely egy 5 méter mély kútból hozza felszínre kristálytiszta, enyhén lúgos, kiváló minőségű, iható vizét. Ez annak is köszönhető, hogy a kútforrás vízgyűjtő területén erdő van, így szennyeződés nem túlzottan éri. A kúthoz helyi hagyományok is köthetők, Pünkösdkor a falu legényeinek le kellett menniük a kút mélyére, és egy vödör homokot a felszínre hozni, amivel bizonyították rátermettségüket. A kútakna jelenleg fedett, mellette fém kifolyócsőből folyik, vagyis inkább ömlik a víz.

Most pedig térjünk vissza Sopronba. A hegység és a környék itt is temérdek jól kiépített, jó vízminőségű forrással kecsegtet, van közöttük egészen magas vízhozamú is (pl. a Hidegvíz- vagy a Természetbarát-forrás…). Azonban van itt egy, aminek a környezete kísértetiesen hasonlít a Kiszsidányi-forráséra. Ez pedig nem más, mint a Nemeskút-forrás.

Ha valaki nem tudná, konkrétan merre is található a Nemeskút-forrás, elég csak ránézni a térképre, van róla elnevezve (legalább) egy utca. A forrás a Szárhalmi-erdő aljában található, lakóházakhoz egész közel. Gyerekkoromban még könnyebben megközelíthető volt, az akkori ösvénynek mára szinte nyoma sincs, lett helyette viszont másik, amire legutóbbi ottjártamkor bukkantam, tehát valaki azért foglalkozik a forrás meglétével.

A forrás tulajdonképpen egy kút, mely több kútgyűrűből áll, ahonnan csordogál ki a víz, pár tíz méterrel lejjebb pedig már ingoványos, tocsogós, vízfelületes a talaj. Az 1997-es, Castanea Környezetvédelmi Egyesület gondozásában megjelent „A soproni hegyvidék forrásai” könyv leírása szerint

A forrást három kútgyűrű alkotja, amelyből fémcsövön folyik el a víz. A kútakna fedetlen, így könnyen elszennyeződhet a víz! A forrás melletti betonvályú-maradványok arra utalnak, hogy a vizet állatok itatására is használták. Bővizű forrás. A kifolyócső mellett sok víz elszivárog, ennek következtében a forrás környezete ingoványos, elhanyagolt.

Ezek közül több dolog ma is érvényes, például, hogy a kútakna fedetlen, a forrás mellett pedig betonvályú-maradványok vannak, illetve, hogy a környék ingoványos, elhanyagolt. Fém kifolyócső azonban már nincs.

Mivel a város viszonylagosan közel van, szerintem érdemes lenne felújítani ezt a forrásfoglalást. A probléma csupán annyi, hogy a közelben fog haladni az M85. A jelenlegi tervek szerint _elvileg_ nem érinti a forrást, és ha ez így is lesz, tényleg foglalkozni kellene a Nemeskúttal, hiszen a többek között Tómalmokat tápláló patak eredetének is tekinthető.

Ha megvalósulhatna a projekt, a kút teljes rehabilitációjára lenne szükség, először is vízminőség vizsgálattal, új kútgyűrűkkel, a kút kávájának lefedésével, új kifolyócsővel, pihenőhely kialakításával, illetve a környék őserdei dzsungelhez hasonló állapotának rendezésével, szigorúan csak annyira, hogy az élővilágot ne veszélyeztessük. Egyébként a közelben halad két turistaút, nincs messze a vadászház, a Nemeskúti út pedig hamarosan akár jelölt kerékpáros útvonal is lehet.

Hogy mi lesz a Nemeskút sorsa, egyelőre még a jövő zenéje, véleményem szerint nem szabad hagyni, hogy a Szárhalmi-erdő egyetlen, egykor foglalt forrása eltűnjön a föld színéről, miközben jó helyen van, és valaha közismert is volt.

Még több kép a Nemeskút-forrásról
Még több kép a Kiszsidányi-forrásról

The post A kút, amiről utat is elneveztek appeared first on Ikvahír.