RENGETEG FOTÓ GALÉRIÁNKBAN IDE KATTINTVA!

The post Veteránjárművek a parkolóban appeared first on Ikvahír.

A korábbi állapotok egy igenérdekes megoldást rajzoltak ki. A széles aszfaltút, szélén szegélykővel,a korábbi állapotok szerint a kanyaríve letért a mai egyenesről. Korábban, még amikor működtek ott az üzemek, az volt a buszforduló, járt arra a helyi járatú autóbusz hordta oda a munkásokat. Tehát az aszfaltút nem vezetett el a vasútátkelőig (Itt működött 1954-1969 között a Sopron Gyártelep mh.), oda amolyan félhivatalos földúton lehetett lejutni, a mai forgalom elképzelhetetlen volt ott és akkor. Sokkal később, de még a szocializmus alatt a vasútátkelő és az aszfalt közötti kis szakasz betonelemekkel pótolták, ami miatt sokáig összevisszaság uralkodott az Öntöde utcában.

Köszönet Lacee-nak a képekért, Gery-nek az vasúttörténetért és LLZS-nek az emlékekért!

The post Az Öntöde utcai aszfaltút appeared first on Ikvahír.

A napokban publikussá vált 1969-es felvételen, az általunk már korábban részletesen bemutatott soproni motorsportéletből láthatunk képkockákat. Az egykori Szabadság körúton felállított Soproni Grand Prixen száguldoznak a Formula Vee kategóriás szivar-versenyautók, talán köztük van épp Niki Lauda is. (lásd korábbi cikk)

A videón 2 :10-től pedig egy balesetet: egy versenyautó a József Attila utcára kanyarodva a beton villanyoszlopot találja el. Pár vágókép után már érkezik is a Nysa mentőautó,  aminek emlékezetes vijjogó hangját talán senkinek sem kell bemutatni. (Fiatalabbaknak a Szomszédok sorozat tud ízelítőt adni)

Feltűnnek még többek közt 911-es Porschék, valamint a kanyarban elemelkedő belső kerékkel, egymás nyomát taposó 650-es Steyr Puchok. Hajszába szállnak  2002-es BMW-k is a piskóta Escortokkal és az Alfa Romeo Alfettákkal …

Korábbi cikk a témában itt olvasható

A videót Gery találta meg Youtube-on, köszi!

The post Lenyűgöző videófelvételek Sopron múltjából! appeared first on Ikvahír.

The post Üdvözlet Sopronból, 1974. appeared first on Ikvahír.

The post DOLGOZIK A NÉP! appeared first on Ikvahír.

Márai Sándor: Utazás a békébe

Sopronnak talán az a szerencséje most, hogy kiesik a nagy útvonalakból: Győrben kell átszállani a mellékvasútra, a világ nagy eseményei a fővonalakon robognak el a város mellett. A város nemcsak azért csöndes, mert kevés a taxi. A lelke csön­des. Valami van ebben a város­ban — tapintat, okosság, leszűrődött szemlélet, szenvedélymentes élettapasztalatok —, ami megérinti az idegent. A Lövér erdeje aranysárga. Ilyenkor a legszebb az erdő, hideg fényben. Alkonyatig járom az erdőt, fölmegyek a Károly-kilátóhoz, messze csillog a Fertő sekély vize, a város, tornyaival, éretten es tömören pihen a keleti Alpok árnyékában, mint egy befejezett remekmű. A levegő él itten, jóízű. Az Alpesekből érkezik; Sop­ronban könnyen lélekzik az ember.

Évtizede jártam itt először, s mindig visszajöttem, egy-két napra; néha, boldogabb időkben, Bécsből kocsival jövet, csak órákra. Azt az élményt nyújtotta, amit a magyar vidéki városok közül csak Kassa: az öntudatos, teljes és zárt városiasságot. Alkonyatkor lemegyek az erdőből a városba, s újra megcsodálom a villanegyed szépségét, ápolt kényelmét, az utcák rendjét. Kassa és az erdélyi városok mellett ez legurbánusabb városunk. Az urbanitás nemcsak az utcák elrendezése, hanem modor és magatartás is. Ahogy itt köszönnek, útbaigazítanak, felelnek az üzletekben, mind ez mély és régi magyar városi kultúra kifejezése. Esztendeje először érzem azt, hogy béke van körülöttem. Egyidőben Sopront, szombaton és vasárnap, elözönlötték a bécsi turisták; a háború most megszűrte ezt az idegenjárást, de a soproniak nem panaszkodnak. Csendben akarnak élni, mert vihar van. Panaszaik általánosak, néha hiányzik egy és más, de ezek a hiányok átmenetiek. A város szerényen él, de elégedetten. Az új polgármestert dicsérik. Egy pék ezt mondta: „Min­dig be lehet hozzá menni”. A vá­ros lehetőleg keveset politizál, dolgozik es csendesen él. Szenvedélymentes város ez. Indulatoktól és vad szenvedélyektől korbácsolt időnkben olyan, mint egy szikláktól védett, szelíd kikötő, melynek öblében csendesen fodrozik a tenger, mikor az óceánon vihar reng.

Este hatkor végigmegyek a Várkerületen, a környező utcákon és tereken. Kevés várost ismerek, mely ilyen öntudatoson őrzi és ilyen szerényen rejti kincseit. Széchenyi szobra mögött a Kaszinó ablakai világítanak. Ez a vidéki kaszinó, nyájas fényeivel, mindig honvágyat ébreszt: pontosan így kellett volna élni, vidéken, este hatkor külföldi lapokat olvasni a kaszinóban, s vacsoráig tarokkozni. Benézek a kaszinó ablakán, csakugyan tarokkoznak odabenn. A kártya általában unalom, de a tarokk bölcsesség. A tarokkozó ember nem nyerni akar, hanem szemlélődni es megmaradni.

A tér végében a domonkosok temploma már sötét. Csak az oltárok előtt égnek az örökmécsek. Néhány magányos ember ül a padokban: ezek a vidéki templomok, estefelé, a félhomályban rejtőző magányos, emlékező emberekkel, ez a legmélyebb emberi közösség Európában. Pontosan így ülnek most hideg templomokban emberek, Nürnbergben, Párisban, Stockholmban es Bolognában, halottaikra gondolnak, s iparkodnak erőt szerezni az élethez. Most, az idő jeladására, megszólal a városban mindenfelé az estharang. A Templom-utcán megyek végig, a Fegyvertár- utcán. Mennyi szépség! Ezek a loggiás, árkádos udvarok, ezek a dús faragású homlokzatok, ezek a csendes egyemeletes paloták! Az Esterházyak, az Eggenbergek palotája, a Szent György templom barokkja, a Várostornyot övező gyönyörű tér, a Storno házzal, ahol valamikor Mátyás király szállott meg, a Kecsketemplom gótikus tornya, a Kolostor utca ősrégi házaival, ezek az ablakok és kapualjak, ezek a zöld olajfestékkel lakkozott, régi nemesi és polgári házak kapui, a Starhembergek és a Zichyek háza: mindez úgy áll össze városnak, műveltségnek, életformának, mint a Nyugat legérettebb városalkotásai, mint Salzburg vagy Gaht. Ez a város szerény, nem beszél sokat, de tudja rangját. S a régi kövek között érezni és emlékezni tud, őriz egy polgári életformát, mely a legértékesebb volt Magyarországon az elmúlt négyszáz esztendőben. A békét őrzi e bolthajtásos szobákban, a békét, melyet a háborúban minden ember külön őriz meg lelkében és életében, ha túl akarja élni a vihart. Sopronnak múltja van, melyről tud, s ezért van jövője is.

Hűseges város, de hálás is, most látom: minden utca tele van emléktáblákkal. Megbecsüli fiait. Kis János, a költő-pap, éppen úgy emléktáblát kapott itt, mint Berzsenyi, aki az itteni gimnáziumban volt verekedős gyerek, s még mit sem árult el későbbi depressziós lelkialkatából; emléktáblát kapott Rákosi Jenő, Frankenburg és Révai Miklós, Gyóni Géza és Liszt Ferenc, aki itt koncertezett először, pendelyes gyermek korában. A város tudja, mivel tartozik a szellemeknek, melyek e kövek között világítottak valamikor. Tiszteli a betűt és a köveket, mert tudja, hogy az emberi lélek az igaz betűkből és művészi kövekből rótt művekben él legtovább.

A szél a kapuk fölött gyaluforgácsot lobogtat: a soproni pol­gár jelzi, hogy szüretelt, s a kapu alatt, hosszú asztalok mellett, ősi jogon kiméri; borát a vendégeknek, akik zsebükben hozzák a borkorcsolyát. Részeg embert sehol nem láttam, de vacsora előtt, uzsonnára, mindenki piros bort iszik — az uzsonna-bor ősrégi magyar szokás, szalonna és kolbász kell hozzá, s akkor nagyon egészséges. Sopronban ezt is tudják. A Katholikus Konvent bormérésébe térek be, amíg a negyednyolcas, utolsó lövéri társaskocsi indulására varok: mert Sopron korán fekszik, nyolckor már nincs közlekedési szerszám a városban. (Mellékesen: itt kapni ma talán a legjobb feketekávét az országban, az „Itália” cimű espressóban, néhány fillérért; a pestiek thermosszal viszik innen, e kávéínséges időben, fel az erdőbe a forró feketét.) A Katholikus Konvent bolthajtásos tiszta szobája tele van kvaterkázó, tarokkozó soproniakkal; nagy a füst, s hangos a kétnyelvű beszéd, mely körülbelül így hangzik: „Ich hab ihm gsagt, er soll zum asztalos gehen und sa­gen, ich lasse megcsináltatni den nachtkaszni, aber nur jutányosan”. Két nyelven beszélnek, de egy szívvel éreznek: magyarul.

Este van, visszamegyek az er­dőbe. A társaskocsi fényszórója ideges fényt dob a sárga októberi lombokra. Az erdő csendes, a hold változik, a szél elállt. Talán itt lehet egy éjszakát gonosz álom nélkül aludni … nagy ajándék ma, Európában!

A szöveg innen származik
A Trianoni békediktátum 94. évfordulójának alkalmából.

The post Márai Sándor Sopronról appeared first on Ikvahír.

The post Napi retro: Sopron szelet appeared first on Ikvahír.

Egy sokkal régebbi alkalmatosság:
öntöttvas kerékvető, hogy a szekér ne sodorja el a kapufélfát

Címlapkép: Az egykori Soproni téglagyár terméke

The post Napi Retro: Elzett bejárat appeared first on Ikvahír.

Elhelyezése sem a legtökéletesebb, bár ebbe a citylight méretbe csak ez fér bele, így az Ipar körút és környékéről le kell mondanunk . No de nézzük meg közelebbről.

Soproni Határőrkiképző és Továbbképző Intézet? És hol a Flandorffer Ignác utca?
Most mondhatná a kedves Olvasó, hogy biztosan csak egy régi térképet nyomtatott ki az Önkormányzat. De ez nem állja meg a helyét:

Épülő lakópark. Érdekes. Bár nem éppen úgy ábrázolja, ahogyan valójában lesz, és felette sem az egykori Postáséttermet, sem az új társasházat nem ábrázolja. Lokomotív Hotel bezzeg van. Totál káosz.

Továbbiak:

Kölcsey Ferenc Általános Iskola? Liszt Ferenc Múzeum?

A Kőműves közben volt valaha is Öregek Otthona? Ruhagyár, egyetemi szálló…

Egykori zsidó imaház, inkább zsinagóga. Szent István Római Katolikus Általános Iskola. És az Interspart és a körforgalmakat is feleslegesen keressük.

The post Érdekes térkép appeared first on Ikvahír.

The post Győri út 1921-ben appeared first on Ikvahír.

Sajnos teljes palettát nem tudom felvonultatni, és arról sem ír az internet, hogy mikor és összesen hányszor változott a lap.

Bónusz: 30 év alatt 100-szorosára nőtt az újság ára.

A külön nem jelölt képek a szerző felvételei.

The post Megújult a Kisalföld – Múltidézés appeared first on Ikvahír.

The post Képek vasárnapra appeared first on Ikvahír.

+ Csatkai Endre utca (Muzeum-utca), amiről perpillanat nem találom a képet.

Ugyanis ott is kint van még a régi elnevezés, ugyanúgy mint a fenti helyeken.

szerk. Lacee:

Itt a Muzeum-utca, meg még pár érdekesség

szerk. diesurbis:

És még:

The post Vasárnapi retro appeared first on Ikvahír.

Néhány megálló, ami már tutira változott:
-SOFA
-Szőnyeggyár
-GÁZBONTÓ
-Felszabadulás u. 16
-Vörös hadsereg u. 2
-Autófelszerelési vállalat
-Téglagyár
…
De íme itt van néhány kép:

De van itt olyan is, ami már nincs kint, de még 2 éve sikerült lefotóznom:
http://indafoto.hu/gepardlacee/image/5128055-63a69a5b/169679
http://indafoto.hu/gepardlacee/image/5128057-5bdb0638/169679

The post Retro menetrendek appeared first on Ikvahír.

Elsőként itt van egy PB kemping főző:

Akinek nem világos, a lényege, hogy egy gázpalackot kellett rákötni, és így nyáron kempingezés közben is két lángon lehetett főzni. Ha jól értelmezem, gyártási számból kiderül, hogy 1984-ben gyártották. A cucc az enyém, nem tudok semmit a működőképességéről, éveken keresztül állt egy kunyhóban, őszintén szólva nem is merném már kipróbálni gázpalackkal, de mementónak kiváló.

The post Megboldogult soproni ipar 1. rész: SVJ appeared first on Ikvahír.