A Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. azért bontatta el a régi kilátót, mert az életveszélyessé vált, pár éve már nem is volt látogatható. Helyére az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ és Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával, valamint a TAEG saját forrásából új, modern, a mai kor követelményeinek és előírásainak megfelelő kilátó épül, tudtuk meg Bánáti Lászlótól, a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. Oktatási és Ökoturisztikai Igazgatójától. A befejezés határideje március 31. Megtudtuk azt is, hogy egyelőre nem tervezik a sem a Muck kilátó, sem az Ultrán lévő egykori esőbeálló újraépítését.

The post Már el is bontották a Várhely-kilátót, de NEM KELL AGGÓDNI appeared first on Ikvahír.

Persze azóta ez sokat változott, a burgenlandi oldalon is kiépült számtalan turistaút, a térséget ráadásul több, nagy távolságú vándorút is érinti. Az Urak asztalán például magyar oldalról a Vasfüggöny túraút, osztrák oldalról pedig az Ostösterreichischer Grenzlandweg 07, a térségben máshol a Bernstain Trail (Borostyán túraút), illetve a Burgenland Extrem túraútvonala is áthalad. Én a közelmúltban ugyanakkor nem ezt, hanem egy olyan turistautat kerestem fel, amit nem jelöl már semmi.

A régi térképek alapján tájékozódtam, Lépesfalva-Somfalva vasútállomásról besétáltam Lépesfalva központjába, ahonnan a régebbi térképek szerint indult. És ez az államhatárig mind a mai napig szinte ugyanúgy követhető, ahogy közel 100 évvel ezelőtt is haladt. A határnál persze voltak kisebb gondok, de semmi áthidalhatatlan (szó szerint). Az útszakasz ráadásul kiváló összeköttetést biztosít a Vasfüggöny turistaúttal (aminek valamiért ezen a szakaszon eltűntek a jelzései), egy kis hegymászással pedig a piros jelzéssel, avagy a Terv úttal.

Vlog videóm megtekinthető feljebb, hamarosan pedig egy újabb elfeledett turistautat indulok majd felfedezni. Természetesen túllépve minden határt!

The post Rég elfeledett turistaútvonal a Soproni-hegységben appeared first on Ikvahír.

Kezdjük azzal, hogy a Soproni-hegység nem ér véget az országhatárnál. Nagy erdei Ágfalva, Sopron, Harka, Sopronnyék, Récény, Lakompak, Csóronfalva, Mészverem, Szikra, Márcfalva, Fraknónádasd és Lépesfalva közigazgatási határait is érintik, legmagasabb pontja pedig nem a Magyarországon köztudomású Magas-bérc, hanem a Bren-tető, a maga 606 méter tengerszint feletti magasságával. A hegység kiépített turistaút-infrastruktúrával rendelkezik, bár tény, hogy ezek közül a legtöbb a magyar oldalon található. Viszont erre halad a 07-es (vagy a Soproni-hegység térképeken 907-essel jelölt) Ostösterreichischer Grenzlandweg, avagy Österreichischer Weitwanderweg 07, mely Felső-Ausztriából indul, és a Délkelet-stájerországi Bad Radkersburgig tart.

Mi nyilván nem túrázunk rajta ennyit, azonban jól jön, ha tájékozódni akarunk. Most jön képbe a vonat, ugyanis Sopronból Marz-Rohrbach megállóhelyig utaztunk vele, fejenként 2,30€ áron, ami nagyjából 740 magyar forintnak felel meg. A vonatról leszállás után, mivel én jó tájékozódó vagyok, nameg  mert előtte utánanéztem, el is indultunk az egyik kis viadukt felé, ami alatt a Klettenbach folyik. Itt már elő is kerültek a jelzések, ami Ausztriában az ilyen nagy távolságú turistautaknál általában piros-fehér-piros, mint az országzászló. Ezek a jelzések végigkísérik az embert egész Fraknónádasdon, a Fő utcán, a Sportplatzgassén, a Rohrbach-Steindläcker Güterwegen. Először „belfalusi” házak között, majd szellősebb „külfalusi” szakaszon vezet a turistaút, végül egy lovarda mellett haladunk el, egy kanyar, egy „Herrentisch 4,7km” tábla és egy nádból készült méhlak után pedig szép lassan beérünk az erdőbe.

Itt fogad minket első érdekességünk, egy fa, aminek neve is van: Bild-Eiche, azaz „Kép-tölgy”, szentképekkel, alatta kellemes ülőalkalmatosság: nevezzük padnak. Tovább haladva az útvonal relatíve unalmas, emelkedő, milyen meglepő, hiszen épp a Soproni-hegységbe kapaszkodunk fel. Az út remekül járható, nincs vízmosás, valószínűleg erdőgazdasági járművek is használják, sok a fakitermelés, és egyetlen emberrel, egy futóval is találkozunk.

Jön a következő fa: Herrgott-Eiche, azaz „Úristen-tölgy”. Az útvonal továbbra sem túl izgalmas, viszont előkerül a hegység alkotóeleme, a csillámpala és a kristályos pala. Az útról olykor vannak leágazások, melyek többsége erdészeti út, vagy vadrezervátum felé vezet, de gyakran figyelmeztet tábla: „Wildruhegebiet, bitte nicht betreten”.

Nyilvánvalóan a fákon ott nincs felfestés, ahol tényleg szükség lenne rá: például 5 irányú elágazásban, viszont az út jártságából azért kikövetkeztethető, merre van az arra. Túrázó kollégám megjegyzi, hogy sok a leszúrt vascső az utakon, és tényleg: színre festett csövek szegélyezik az utat, de később ki is derül miért: több település közigazgatási határán túrázunk épp. Persze vannak olyan jelölések, amit én sem értek, miért van bizonyos fákra narancssárga fújva? Ki tudja… Közben megijesztenek, hogy „vigyázz, sikló”, én meg olyan indokolatlan hangot adtam ki ijedtemben, amit így utólag még szégyellek is. De a lényeg, a sikló nem taposódott szét, megörökíthető kamerával.

Egy már épp visszanövésben lévő erdőírtásról letekintve elénk tárul az S31-es út egyik viaduktja, azért nincs túl közel, de túl messze sem. Talán valahol pont ott húzódik a Soproni-hegység és a Rozália-hegység határa. Újabb elágazás, újabb pad, újabb nevezetes fa: ez már a Bild-Föhre, azaz a „Kép-erdeifenyő”. Szentképek és természetjárók a fán, kellemes pihenés és kalóriabevitel nekünk.

Irány tovább, és előkerül a hármashatár-kő. Na nem úgy, hanem települések között, a három oldal három település közigazgatási területét jelöli, címerrel. Bár több hete nem volt komolyabb mennyiségű csapadék, néhány tócsába „belebotlunk” képletesen mondva. A pocsolyák pedig tele vannak béka ikrákkal, ha mind megéri az ebihal, majd kifejlődött béka kort, akkor bizony lesz kuruttyolás a környéken.

„Mindjárt ott vagyunk”, de hol is? Hát az Urak asztalánál. Az az a pont, ahol a magyar turistautak találkoznak a 07-essel, illetve innen indulnak még másfelé is Wanderwegek, például be Szikra településre, illetve itt halad el a zöld Mária-út is. Addig viszont még Zerr-Eiche nevű fa, és egy beszakadt tetejű esőbeálló házikó, meg sok szép koratavaszi növény jön velünk szembe. Elérkezünk hát az Asztalfőhöz, ahol az 1970-es években épített kőasztal és kőpadok nyújtanak szusszanásnyi lehetőséget, ne feledjük, itt már 553 méteren vagyunk, kevesebb az oxigén a levegőben (nem).

Innen választhat az ember, merre megy tovább, Ágfalva felé, vagy Brennbergbánya irányába. Mi egy ilyen hibrid megoldást választottunk, a Hidegvízvölgy úton haladtunk lefelé a Roth Gyula-emléktábla, a Hidegvíz-forrás, a feltételezett Anonym-forrás és a vörösbérci Bányász-forrás mentén, majd némi hegymászás és aztán ereszkedés után a Magas-bérc felé.

A kilátóról nem volt túl jó kilátás, de ez csak a rossz időjárási körülményeknek volt köszönhető: iszonyatos, és egyre erősebb pára lepte be a környéket. A kilátó remek állapotban van, pár éve fel is újították, a padok is példásak, az egész környék színvonalas, beleértve a szív alakú tűzrakóhelyet is. Lefelé haladva az Ilonaakna felé vezető utat keresztezve érjük el Brennbergbánya/Borbálatelepet, majd a buszfordulót. A buszra még várni kell, milyen jó, hogy itt van a kocsmatemplom.

Itt egy-két hosszúlépés után be is fejeződött túránk, mely körülbelül 18 kilométer lehetett, bár a telefonom navigációja természetesen megadta magát egy ponton, utána viszont sikerült magához téríteni. És hogy mi lesz a következő ilyen jellegű túra? Azt még én magam sem tudom, de el tudnám képzelni, hogy Szikrán szállok majd fel egy buszra megfáradt turistaként.

Embertelen mennyiségű fotó készült, GALÉRIÁHOZ TESSÉK IDE KATTINTANI!

The post Határtalan erdei túra a Soproni-hegységben appeared first on Ikvahír.

TELJES KÉPGALÉRIA ITT!

The post EZ LÁTVÁNY – Ilyen a kilátás a Várhely-kilátóból appeared first on Ikvahír.

Viszont úgy tűnik, ezt nem mindenki tudja értékelni. Kezdjük ott, hogy miért megy valaki spréfestékkel erdőbe? Ennek csak és kizárólag egyetlen oka lehet, mégpedig az, hogy valami feliratot fessen valahova. Már itt problémák vannak, mert miért akar valaki feliratot pont egy erdőben festeni? És főleg: hova? A kérdésre a képek megadják a választ, oda, ahova lehetett. Asztalra, kukára, tájékoztató táblára. Komolyan, erre már nem tudok mit mondani… Mondjuk azok után, hogy több régi kulcsos háznak már csak a hűlt helye van meg, semmin nem csodálkozom.

The post Szereted az erdőt? Akkor miért csinálod ezt? appeared first on Ikvahír.

A Kisalföld Extra információi szerint a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. állatsimogatót tervez a területre, mely megteremtésének költségeit pályázati forrásokból fedeznék. Milyen jó lenne, ha az egykori Moha étterem is újra kinyitna… Na meg persze az is jó lenne, ha a Ferenc-forrás melletti romos épülettel is kezdenének valamit.

Az Urbex Sopron csapata drónfelvétellel mutatja meg, hogy nézett ki, és hogy néz ki most felülről a terület.

Nekem pedig sikerült archívumomban találni néhány képet a 2014 nyári állapotokról.

MÉG RENGETEG KÉPET ERRE A LINKRE KATTINTVA LEHET ELÉRNI!

The post Megszűnt létezni a mucki őrs appeared first on Ikvahír.

Mostanra viszont elkészült az új „vízház”, mely ízléses megvilágítást kapott. Amennyiben nincs az épületben senki, a nagy üvegablakokon keresztül remekül fest a zöld LED világítás. Azonban ha valaki belép, rendes világítás gyullad fel. Három kifolyócsapból lehet megtölteni a palackokat, poharakat, melyből az egyik alacsonyabban van, nyilván gondoltak a gyerekekre is.

Némi tervezési hibának tűnik, hogy a rácsra folyó víz kifröcsög, és ezáltal eláztatja a kövezetet az épületben. Az azonban szerencsére megfelelően hézagos, így elfolyik a víz. Az épületet egyébként két villanykonvektor tartja melegen.

A környéken egyébként a járdákat is rendbe tették, melyek közvilágítást kaptak, illetve zajlik itt egy nagyobb munka is: a településen keresztülhaladó Schwarzenbach medrét teljes mértékben rekonstruálják, újra kiöntik betonból, ezért például az egyik híd le van zárva, és a patak egy szakaszon egy csőben folyik.

The post Elkészült a kaboldi ásványvízkút appeared first on Ikvahír.

A Lővér szállótól indultam, fel a Dalos-hegy feléig, aztán el a Pedagógus-forrás felé, majd a régi zöld úton, aztán Ferenc-forrás, Muck, Kaltes Bründl, és itt átléptem Ausztriába, aztán Kalter Bründl Weg, Langleitngrabenweg, Knödelgrabenweg, aztán a szőlőkön, és a kerékpáros Güterwegen át le Sopronkeresztúrra. Több, mint 19km volt az út, és több, mint 4 órát vett igénybe, őszintén szólva nem túl sokszor fogok ilyen hosszú utat megtenni, egyrészt, mert nem lesz rá időm, másrészt mert szétjártam a lábam, ez van.

Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy menet közben fotóztam, a fotókat pedig egy galériába gyűjtöttem, amit most szeretnék megosztani veletek. Jó nézelődést.

TELJES KÉPGALÉRIA ITT!

The post A Soproni parkerdő tavasszal appeared first on Ikvahír.

A településen szabadon is hozzáférhető az ásványvíz, ugyanis van egy mindenki számára ingyenesen használható kút. Vagyis csak volt, ugyanis az épületet most lebontották. Ám semmi gond, már épül az új, de az ásványvíz-kedvelők addig sem maradtak lehetőség nélkül: egy kis fabódéban helyeztek el ideiglenes csapokat.

A területen új utak is kialakítás alatt vannak, az aszfaltozott parkoló pedig már elkészült. Az eddigi fa épület helyett pedig már épül az új téglaházikó, melyben helyet kapnak majd hamarosan az új csapok.

És egy érdekesség: az ideiglenes kis ásványvíz palackozó házikóban egy ilyen mini hősugárzó is biztosította a látogatók, és a víz el nem fagyását:

The post Átalakítják a kaboldi ásványvízkutat appeared first on Ikvahír.

Az alábbi három képet még tegnapelőtt lőttem a Várhely-kilátóról, amelyeken látszik, hogy is néz ki ez a szmogréteg a város felett.

The post A légszennyezettség szemmel látható appeared first on Ikvahír.

Nagyobb térkép

A Soproni-hegység legmagasabb pontja pedig a  Bren-tető (Brenntenriegel), mely Szikra település felett található, 606m-es tengerszint feletti magassággal. A kilátás azonban nem a legjobb róla, leginkább dél felé lehet látni, kilátó helyett pedig TV-torony foglal rajt helyet. Bár műsorszóró adó sem rádió, sem TV nem sugároz róla, földfelszíni mikrohullámú összeköttetéseket bonyolít, illetve vannak itt rádióamatőr átjátszók (2m, 70 cm), és például  GNSS referenciaállomás is, emellett vannak itt műholdas földi állomási antennák is. A torony (tornyok) egyébként nemrég épült(ek), még kint van az EU-s támogatásról tájékoztató tábla is. Képeim 2014 márciusában készültek.

The post A Soproni-hegység legmagasabb pontján jártál-e már? appeared first on Ikvahír.

The post Tovább rongálják a Várisi sétaút jelöléseit appeared first on Ikvahír.