Ausztriában három helyen, köztük a közép-burgenlandi Veperden (Weppersdorf) nemrég egy érdekes kísérlet kezdődött. A település külterületén, a B62-es főúttal párhuzamos szervizút, és a település határa között haladó mellékúton megváltoztatták a forgalmi rendet. Az eddigi normál sávok helyett az út két oldalán 1,8 méter széles nyitott kerékpársávok lettek felfestve, elején piros szőnyeggel, a középső felezővonal pedig megszűnt. A sebességhatárt ezen a 1,1 kilométer hosszú szakaszon 60km/órára korlátozták, lakott területen belül pedig 30 km/h a megengedett.

Egyszerű a helyzet, bár itt „többcélú sávoknak” nevezik, a nyitott kerékpársávokra rá lehet hajtani gépjárművel, de nem lehet tartósan ott közlekedni. Normál esetben gépjárművel nagyjából az út közepén kell közlekedni, ha másik gépjármű szembejön, akkor le lehet húzódni a nyitott kerékpársávra. Akkor pedig a másik oldali kerékpársávra kell, ha egy velünk párhuzamosan haladó kerékpáros halad az úton. Ha pedig pont jön szembe valaki gépjárművel, akkor a kerékpáros mögé kell húzódni, megvárni, míg elhalad a szembejövő forgalom, aztán nagy ívben kikerülni.

Egyszerű, nem?

Magyarországon és Ausztriában is bevett szokás a nyitott kerékpársáv használata, de általában belterületen. Ilyen van például Lakfalván (Lackendorf), Petőházán, Peresztegen, vagy például Fertőrákoson is, igaz, itt már nem sok minden maradt meg belőle, lekopott.

A kísérlet 2025 szeptemberétől 2026 augusztusáig zajlik, de mi a célja? Hát az, hogy kiderüljön, ezzel a jelöléses-felfestéses megoldással mennyire lehet növelni a közlekedésbiztonságot, és hogy ez a megoldás alkalmazható-e olyan vidéki utakra, olyan környezetre, ahol nem lehetséges külön kerékpárutat létesíteni. Az első tapasztalatok alapján ugyanakkor elmondható, hogy sok autós egyszerűen nem veszi figyelembe a felfestéseket, és továbbra is az út jobb oldalán közlekedik. A tanulmányt véleményezni itt lehet.

Ami viszont számomra egészen megdöbbentő volt, az a gyűlölethullám, ami a kommentekben olvasható. Mind az ORF, mint a Der Standard, de még a Land Burgenland közösségi oldalán is arról írtak sokan, hogy szerintük ez felesleges pénzpazarlás, illetve hogy veszélyesebb, mintha ott sem lenne a kerékpársáv. Pedig azt sokan elfelejtik, hogy ezek az utak NEM AUTÓutak, többségükön kerékpározni, lovaskocsizni, SŐT, még gyalogolni is lehet. Az ilyen, és ehhez hasonló projektek pedig már valamelyest javítanak is a közlekedésbiztonságon. Persze arra is szükség van, hogy az autósok figyelembe vegyék a megváltozott közlekedési rendszabályokat. A veperdi útszakasz egyébként jelölt kerékpáros útvonal is, hiszen itt halad az R62 és a B45 kerékpárút is.

The post Emiatt az útszakasz miatt akadtak ki a kommentelők appeared first on Ikvahír.

De felmerül a kérdés: miért ilyen egyszerűen megkülönböztethető a magyar és az osztrák rész, hogyha két, egymástól csak pár kilométerre lévő településről van szó? A tájegység és a domborzat is szinte teljesen ugyanolyan. Mi az, amiben egyértelműen nagy különbség van a képen látottak között? Egyáltalán melyik két településről lehet szó? Várjuk kommentben a véleményeket!

The post Mi a különbség a képpárok között? appeared first on Ikvahír.