Sopronban minden évben megünneplik az 1921-es soproni népszavazás évfordulóját, de senki nem emlékezik meg arról, hogy ezt a lehetőséget nem a politikusok csikarták ki, hanem párszáz fős önkéntes harcos az úgynevezett „rongyosok” serege. Ők akadályozták meg, hogy az osztrák reguláris hadsereg birtokba vegye a trianoni békeszerződésben megkapott területeket. Sőt egész Burgenlandot elfoglalták és kikiáltották a Lajta-Bánságot. –sopron.hu

Machatsek Gyula. A név hallatán maximum egy Ágfalvi úti lakóparki utca, vagy diákszálló jut eszünkbe. Pedig annál sokkal többet rejt!
Ám sajnos keveset találunk róla az interneten is:

Ausztria, bár szintén vesztett a világháborúban, megkapta az Őrvidéket. Az osztrák területszerzés ellen lépett fel a Rongyos Gárda. Az első ágfalvi összecsapás során megállították az 450 fős osztrák csendőrséget, elfogták a burgenlandi kormánybiztost.
Selmecbányai diákok, szombathelyi vasutasok és bosnyák katonák verbuválódtak össze, nagyjából 110-en.

Szeptember 8-án hajnali háromnegyed ötkor a két főiskolás raj az ágfalvi erdő és a brennbergi vasút között indult előre, míg a harmadik egység a falu alsó részén kezdte meg az előrenyomulást a település felé. Az osztrákok azonban észrevették a támadásra készülő magyarokat, és a falu északi részén lévő nagymartoni vasúti töltés mögül tüzet nyitottak rájuk. Az osztrák csendőröknek négyszeres túlerejükön felül hat géppuskájuk is volt, azonban a felkelők így is bejutottak Ágfalvára az evangélikus templom fedezékébe, ám az iskolaépületből ismét erős tűz alá vették őket, és emiatt kénytelenek voltak visszavonulni, majd csatlakozni a brennbergi úton közeledő felkelőkhöz.
A felkelők a Kirschknopf vendéglő irányából sikeresen hátba támadták az osztrák csendőröket, akik a vasúti töltés mögé húzódtak vissza. A 3. raj ekkor oldalba támadta a bakterházat védő ellenséget, és sikerrel verte vissza az osztrákok szuronyrohamát. Az osztrákok ezután készenlétben tartott vasúti szerelvényükön menekültek el Ausztria felé. A csata mintegy 4 óráig tartott, amelyben a felkelők öt rohamot indítottak a túlerőben lévő ellenség ellen. Eközben mindkét fél szenvedett el veszteségeket. Magyar részről elesett Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató, tartalékos hadapródőrmester; Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató, tartalékos alhadnagy; és Pehm Ferenc pénzügyi tisztviselő, önkéntes. Ezen kívül heten súlyosan, többen pedig könnyebben sebesültek meg. Osztrák részről két halott, Arnold Mosch és Karl Heger járőrvezetők nevei ismertek, a csata után az ő holttestüket találták meg a faluban. A korabeli magyar források 15–30 fő közé teszik az osztrákok tényleges veszteségét. A három magyar halottat és Moscht szeptember 10-én temették el a Szent Mihály temetőben.
A győzelemhez hozzájárult, hogy a felkelők között voltak veterán, hadi tapasztalatokkal rendelkező katonák. A csendőrségnek nem volt komolyabb katonai képzettsége és a Rongyosok által előszeretettel használt gerilla taktikával szemben sem tudták felvenni a harcot. – Wikipédia

The post Elfeledett hős – Machatsek Gyula appeared first on Ikvahír.