Az ártéri japánkeserűfű Kelet-Ázsiában őshonos. Innen hozták be 1823-ban Európába, egy holland botanikus kertbe. Később dísz- és takarmánynövényként is terjesztették. Mára Európa- és Észak-Amerika-szerte meghonosodott.

Agresszíven terjedő, tág tűrőképességű évelő faj. Sikeressége mégis vegetatív szaporodóképességének köszönheti. Kezelhetőségét és visszaszorítását fejlett rizómarendszere nehezíti. A kézi kihúzás nehézkes, a kiásás több eredménnyel járhat. A szár levágása viszont a rizómák növekedését okozza. (wikipédia)

A legnagyobb károkat az Egyesült Királyságban okozza. Behozatala óta a növény becslések szerint évente 180 millió euróra (mintegy ötvenmilliárd forintra) rúgó kárt okozott a szigetországban. Az illetékes hatóságoknak eddig nem sikerült megállítaniuk a keserűfű terjedését, ami érthető, hiszen ha egy gramm is benne marad a keserűfű gyökértörzséből a talajban, képes újra kihajtani. ( origo)

Ha nem sikerül megállítani, mindent elnyom. Kutatási megfigyelések szerint a betont is áttöri. De mielőtt még az egészet lepermeteznénk( egyébként hiába), gondolkozzunk el ezen egy kicsit:

Impozáns megjelenésüknek köszönhetően dísznövényként ültették, és leveleik nagy fehérjetartalma miatt takarmányozási célra is felhasználták. Gyógyászati célokra, emberi táplálékként is használták. Nehézfémekkel szennyezett talajok tisztítására alkalmasak. A vízfolyások mentén elterjedt állományok károsítják az árvízvédelmi berendezéseket, nehezítik a mederfenntartási munkálatokat. A településeken szétfeszíthetik a járdákat és az ültetett növényeket elnyomhatják.

Vajon ez miért nem lehetséges a 21. században, főleg hogy ilyen sok van belőle, és ennyi mindenre felhasználható? E helyett inkább Nyugaton állami támogatással irtják.

A városban szinte mindenhol találkozhatunk vele, évről évre egyre több helyen!

2013.07.11

The post Az agresszíven terjedő inváziós növény appeared first on Ikvahír.