Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kőszeg mellett épül a 87-es út új nyomvonala, mely egy körforgalmon keresztül a B61a jelzésű autóúthoz csatlakozik majd, közvetlen kapcsolatot biztosítva az S31-es gyorsforgalmi úthoz, ezzel pedig az osztrák autópálya-hálózathoz is. Az osztrák oldalon már kész az útpálya egészen a határig, magyar oldalon zajlanak a munkálatok. Az új nyomvonal pedig egy részen az egykori vasúti töltésen halad, melyet ki is tisztítottak egyébként. Bár betonaljak illetve talpfák már nincsenek, a helyszínen jól megfigyelhető a nyomvonal, a betonaljaknak egykor ágyazatot biztosító bazaltkövek mind máig a helyükön vannak, legalábbis a határ magyar oldalán.

Bár voltak tervek arra, hogy valamilyen módon ismét visszaépítsék a hiányzó 11km-es vasúti vonalszakaszt Kőszeg és Felsőlászló között, a történteket figyelembe véve erre sajnos egyre kisebb az esély. Pedig igény lenne a vasútvonalra, egyrészt mert így közvetlen kapcsolatot lehetne biztosítani Sopron és Kőszeg között kötött pályán is, másrészt azért, mert jelentős az ingázóforgalom a közutakon, a határon átjáró buszjárat pedig egyáltalán nincs, így Kőszegről például Felsőpulyára tömegközlekedéssel csak úgy lehet eljutni, hogy az ember felutazik Sopronba, ott átszáll a Sopronkeresztúrra közlekedő másik vonatra, ott pedig átszáll egy buszra, amiből egyébként elég kevés van naponta.

Tehát a vasútvonal jelenlegi állapota:

• Sopron – Sopronkeresztúr: van forgalom ütemes menetrenddel, óránként akár több vonattal is + teherforgalom
• Sopron – Sopronnyék-Harácsony: nincs forgalom
• Sopronnyék-Harácsony – Felsőpulya: hajtánytúrák
• Felsőpulya – Felsőlászló: nincs forgalom
• Felsőlászló – Kőszeg: pálya felszedve
• Kőszeg – Szombathely: van forgalom ütemes menetrenddel, a vonalszakaszt hamarosan felújítják

The post Végleg elúszott a Sopron-Kőszeg vasútvonal? appeared first on Ikvahír.

Burgenlandi oldalon a munkálatok tavaly májusban kezdődtek, és lassan be is fejeződnek, már csak az út kopórétege, a burkolatfestés, közlekedési táblák kihelyezése, valamint a környezet növényesítése hiányzik, az útszakasz novemberre lehet 100%-osan készen.

Ehhez képest Vas megyében még csak egy szűk hónapja tették le az alapkövet, azóta minimális tereprendezési munka zajlik. Előzetes információk szerint ez a szakasz 2021 közepére készülhet el, amikor is az osztrák oldal már másfél éve „várja” a forgalom megindulását. Távlati tervek szerint egyébként Szombathely és Kőszeg között a 87-es főutat kétszer két sávossá szélesítik, és részben a nyomvonalát is megváltoztatják, kérdés, ez mikorra válhat valósággá.

Ami viszont már most 100%-osan biztosra mondható: 2021-től akár Kőszegről is gyorsabban, színvonalasabb körülmények között lehet eljutni a szomszédos Felsőpulyára, vagy akár Bécsújhelyre, esetleg Schwechatra a repülőtérre is, illetve a teherforgalom lebonyolításának is nagy segítség lesz majd a hiányzó szakasz átadása. Már csak egy dolog hiányzik: a Sopron-Kőszeg vasútvonal…

TOVÁBBI FOTÓK AZ ÉPÍTKEZÉS JELENLEGI ÁLLÁSÁRÓL

The post Ausztriában befejeződött, Magyarországon elkezdődött az új főút építése Kőszegnél appeared first on Ikvahír.

Intenzív vonatfotózás kezdődik, a szerelvény oldalán pedig két magyarul és németül dedikált tábla: „Sopron Deutschkreutz Oberloisdorf” –micsoda figyelmesség. A GYSEV nemrég vásárolta a szerelvényt, az még az egykori ÖBB-s festésben díszelgett, persze már magyar pályaszámmal, illetve GYSEV-Raaberbahn logóval. Útnak indulunk, első lassítás Harka állomáson történik, mert be kell várni a Keresztúrról jövő Regioexpress-t. Ez meg is történik, suhanunk tovább Sopronkeresztúr állomásig. Itt fotózásra gyakorlatialg nincs lehetőség, hiszen két szerelvény között sikerült megállni. Arra pont jó, hogy az a rengeteg ember akik itt szerettek volna felszállni, ezt meg is tudják tenni. Kis idő után indulás – Alsópéterfa következik, a peron a jobb oldalon található. Itt még egész jó állapotú a pálya, bár nem hasítunk már annyira. Alsópéterfa megállóhelyen először én is kiszállok, és szétfotózom a vonatot, meg a megállóhelyet is. Valaki élelmes is volt, és végig egy kis létrát is magával cipelt az úton, így garantáltan el tudott fényképezni minden előbbre álló vasútfotós feje fölött.

Na, leccgó, a jelenlegi aktív személyforgalom végállomása, Sopronnyék-Haracsony következik. Nem csak a személyszállítás végállomása ez, ugyanis a Sonnenland Drasienertour is innen tart egészen Felsőpulyáig, itt az –azt megfizetni tudó- turisták hajtányozhatnak, persze csak jó időjárásban, télen nem működik a rendszer. A tél nem is túlzó szó jelen esetben, útközben végig esett a hó, bár a különböző megállóhelyeken és állomásokon leszálláskor nem ugyan olyan intenzitásban. Egy kis érdekességet is látunk itt: egy kis tolómozdonyt, illetve egy sínautót is, ki gondolná, hogy ilyenre feláldoznak egy egész jól kinéző Suzuki terepjárót.

Indulás tovább, Lakfalva-Doborján megálló-rakodóhely felvételi épülete nem épp minden igényt kielégítő, hacsak egy beton esőbeálló, amire belül horogkeresztet rajzoltak- nem mind az, amire az embernek szüksége van. Persze sok haszna amúgy sincs, hiszen itt már nincs hivatalos személyforgalom, legfeljebb a tisztelt hajtányozók állhatnak ide be, ha esetleg útközben rájuk zúdul az ég. A vonat innentől minden egyes megállóban és állomáson dudával jelezte, hogy a tisztelt fotós társaságnak ideje lenne visszatérnie a szerlevénybe, indulnánk tovább. Mondjuk bevallom őszintén ez kicsit irritáló is volt, komolyan megijedtem néha a kürt hallatán.

A tájból eltűntek a Keresztúr környékét jellemző szőlősorok, a hó és a szántók jellemzik a látványt. A következő állomás települése kastélyáról híres, az Esterházyak Lakompakon is megfordultak, mi több, éltek is. Talán a vonal egyik legnagyobb állomása ez, és tárolnak itt egy antiknak mondható személykocsit is.

Utunkat végig követték többen személygépjárművel is, akik minden egyes állomáson, megállóhelyen, vagy értelmesebb kereszteződésben le is fotózták a vonatot: első különvonatos utam ez, érdekes az egész. A vonat elejében voltam, mégsem láttam szinte semmit, az összes ablak, de még a vezetőfülke is foglalt volt. A „szpíker” uriember mondja: „Az egykori Veperd-Kabold megállóhelyen haladunk át hamarosan”, ugyanis itt nem állunk meg, semmi sincs már itt, csak a hajtánytúrás cég helyezett el padokat, satöbbi… Innentől jó darabig erdőben mentünk, és a látvány nagyon felemelő volt: az a béke, az a nyugalom, mintha a bakonyi vasútvonalon, vagy akár az Alpokban haladnánk. Persze csak lépésben, mert itt talpfák vannak, és nem túl jó állagúak. Ha jól tudom, a maximális megengedett sebesség ezen a részen 40km/óra. Sopronszentmárton állomás a következő: az autóút mellől egy hatalmas kanyarral délkeleti irányba fordulva be is gördülünk az állomásra. Az egyik legszebb felvételi épület itt található, szinte eredeti formájában, szép színezéssel, retro táblával. Van itt egy rakás megpakolt –nem túl jó szóhasználattal- faszállító vagon is, meg egyéb tehervagonok is. Ebből látszik, hogy nagyon is használva van ez a vonalszakasz, kár lenne megszüntetni. Igazából még kérdéses is, hogy a teherszállítást teljesen megszüntetik-e, vagy még marad, erről ellentmondásos információt hallottam több embertől, így nem tudok biztosat mondani.

Tovább indulunk Csávára, előtte még elhangzik Vámosderecske-Sopronújlak megállóhely neve is, ám itt nem állunk meg, ennek a megállóhelynek sincs nyoma már, drezina pihenőn kívül. Csáva viszont nagyon is állomás, bár a felvételi épület már lakásként funkcionál, azért gabonasiló itt is van, mint ahogy körülbelül minden osztrák vasútállomáson amit eddig életemben láttam. A drezinázók itt megpihenhetnek, szezonban az egykori áruraktárba mehetnek enni, ugyanis ez étteremként funkcionál, időszakosan. Most például nagyon nem. Több állomáshoz hasonlóan itt is fa peron van, ami ilyen havas-olvadós időben pont tökéletesen csúszik, ezért az új csizmám úgy gondolta hogy ezt a lehetőséget nem is hagyja ki, nagyot estem, természetesen a fényképezőgéppel a kezemben, szerencsére nem lett a működését befolyásoló baja.

Na irány Felsőpulya, a járási főváros. Dimbes-dombos környezet kezdődik innen, megint erdővel, vasúti hídon pedig a főút felett is áthaladunk. Csodálatos kilátás tárul elénk a mecencére, melyben Felsőpulya fekszik: ahhoz képest, hogy egy alig 3500 lakosú város, nagyon kiterjedt, több bevásárlóközponttal, középiskolával, kórházzal, na meg persze a rádióval, ahol az én műsorom is szól. Befutunk Oberpullendorf állomásra, egyik oldalon a felvételi épület és parkoló, a másik oldalon tárolóvágányon több tucat hajtány, gondolom ennyit nem is lehetne máshova elhelyezni. Az épület homlokfalán az állomásnév felirat, meg egy rakás tájékoztató tábla, valamint egy emléktábla is, a következő szöveggel: „Sopron-Felsőlászló-Kőszeg vasútvonal átadásának 100. évfordulójára 1908-2008 ÖBB AG – Gemeinde Oberpullendorf –  MÁV ZRt.” természetesen magyarul és németül. Kár, hogy nincs meg végig a pálya, Felsőlászlótól ugyanis körülbelül 11 kilométer hiányzik Kőszeg állomásig.

Miután itt is mindenki szét fotózta a vonatot, indulunk tovább Felsőlászló végállomás felé. Útközben még az egykori Alsópulya állomáson is átmegyünk, ez ma gabonaraktár, felvételi épülete nincs, viszont van kitérővágánya. A táj változó, szántótól erdőn át van itt minden, szőlő az nincs. A vonat a kisebb vasúti átjáróknál is dudált, erre vonatkozó tábla, andráskereszt és STOP van itt a közúton közlekedők számára. Megérkezünk Felsőlászló állomásra. A vonat nem járt ki sajnos a vonal végéig, ezért ki kellett gyalogolnunk. Itt található egy szépen igényesen felújított őrházépület, tavaszi ittjártamkor és fotózásomkor onnan jött ki egy hölgy, aki kérdőre vont, és feljelentéssel fenyegetőzött, ha „bármit is fel merek tenni az internetre”. Nem ijedtem meg túlzottan, de azért nem raktam fel friss képet. Most főhetett a feje, mert egy egész vonatnyi fotós lepte el a környéket, és végigfotózott mindent.

A pálya a Répce nemlétező hídja előtt ér véget, sajnos eddig tart és nem tovább. Ezen az állomáson is farönkökkel megpakolt vagonok hada várakozott egyébként.

Negyed óra fotózás után indultunk vissza. Itt tűnt csak fel, hogy az a rakás „pia” amit hozott az egyik szervező elkezdett fogyni, és egyeseknek már igencsak jó kedvük van. Nem baj, ilyen eseménykor ez belefér, én azonban nem ihattam, hiszen kocsival mentem Sopron állomásra. Visszafelé a fontosabb helyeken álltunk meg, leszállásjelzővel lehetett tudatni a vezetővel, hogy hol szeretnének leszállni emberek, ugyanis nem csak Sopronban és Sopronkeresztúron bővült a társaság új utasokkal, hanem szinte minden megállóban és állomáson.

Épségben hazaérve a következő kérdések fogalmazódtak meg bennem:
Miért nem veszi át a GYSEV a vonal üzemeltetését? Miért akarják egyáltalán megszüntetni? Mikor építik vissza  azt a hiányzó 11km-es szakaszt, hogy végre ne legyen 2 zsákvonal?

Magyarország és Ausztria minden tájáról érkeztek vasútbarátok, vonatfotósok, ezt én sem hagyhattam ki, hiszen szívügyem a vasút, és az országhatárok nélküli együttműködések is. Mindenképpen jó ötlet volt eljönni, hiszen mostanában ezen a vonalon személyvonattal úgysem fogok utazni.

The post Különvonattal az Őrvidék szívében appeared first on Ikvahír.

(ORF)

A vonal egyébként a 70-es évekig Kőszeg felé tovább haladt, a Felsőlászló és Kőszeg közötti szakaszt azonban elbontották, mintegy 11km hiányzik ahhoz, hogy a két oldal összeérjen.

A felsőlászlói vasútállomás, és a vasútvonal vége

The post Sopronkeresztúr-Felsőlászló: tehervonat nélkül? appeared first on Ikvahír.