Mivel sikeresen beleültette a bogarat a fülünkbe, a helyzet súlyos és halaszthatatlan természetét tekintve úgy döntöttünk, hogy brit tudósoktól kérünk szakmai segítséget annak érdekében, hogy kiderítsük, mi az oka e hosszú ideje fennálló terméketlenségnek. A kutatógárda tagjai 1 hónapot töltöttek velünk éjjel nappal a szerkesztőségben. A legkorszerűbb technikai eszközökkel felvértezve vizsgáltak minket munka közben, osztottak, szoroztak, deriváltak, integráltak, Fourier-transzformáltak. Már-már úgy tűnt, hogy eredménytelen lesz a kutatás, mígnem egy véletlen felfedezés során a csoport egyik tagja megoldotta a rejtélyt és felállította az alábbi diagnózist:

Túl sok időt szánunk a fűre.

Na persze nem szívjuk, hanem nyírjuk:

Hiába no, nyáron ez is gyorsabban nő, mint télen. Na persze a brit tudósok nem tudhatják, hogy nem ez az egyetlen ok, hiszen sok minden mással is fogalkozunk: vizsgázunk, érettségizünk, doktori disszertációt írunk, Burgenland-túrázunk, csajozunk (próbálkozunk, na), vonatokat fotózunk, kutyát sétáltatunk és m̶e̶g̶k̶e̶n̶j̶ü̶k̶ ̶a̶ ̶p̶o̶l̶i̶t̶i̶k̶u̶s̶o̶k̶a̶t lobbizunk az önkormányzatnál, stb. Ahogy bármely más átlagos polgár.

Ja, aki úgy dönt, hogy személyesen is hozzájárulna cikkírási tényezőnk növeléséhez, az megteheti az impresszumban található, a web hőskorát idéző retro Donate gomb segítségével! Ne menjenek sehová, ne kapcsolják át az internetet, a reklám után visszajövünk és hozzuk a jobbnál jobb Ikva-híreket!

The post Túl sok időt szánunk a fűre appeared first on Ikvahír.