The post Látogatóközpontot kap a Rosalia-Kogelberg Natúrpark appeared first on Ikvahír.

Kezdjük azzal, hogy a Soproni-hegység nem ér véget az országhatárnál. Nagy erdei Ágfalva, Sopron, Harka, Sopronnyék, Récény, Lakompak, Csóronfalva, Mészverem, Szikra, Márcfalva, Fraknónádasd és Lépesfalva közigazgatási határait is érintik, legmagasabb pontja pedig nem a Magyarországon köztudomású Magas-bérc, hanem a Bren-tető, a maga 606 méter tengerszint feletti magasságával. A hegység kiépített turistaút-infrastruktúrával rendelkezik, bár tény, hogy ezek közül a legtöbb a magyar oldalon található. Viszont erre halad a 07-es (vagy a Soproni-hegység térképeken 907-essel jelölt) Ostösterreichischer Grenzlandweg, avagy Österreichischer Weitwanderweg 07, mely Felső-Ausztriából indul, és a Délkelet-stájerországi Bad Radkersburgig tart.

Mi nyilván nem túrázunk rajta ennyit, azonban jól jön, ha tájékozódni akarunk. Most jön képbe a vonat, ugyanis Sopronból Marz-Rohrbach megállóhelyig utaztunk vele, fejenként 2,30€ áron, ami nagyjából 740 magyar forintnak felel meg. A vonatról leszállás után, mivel én jó tájékozódó vagyok, nameg  mert előtte utánanéztem, el is indultunk az egyik kis viadukt felé, ami alatt a Klettenbach folyik. Itt már elő is kerültek a jelzések, ami Ausztriában az ilyen nagy távolságú turistautaknál általában piros-fehér-piros, mint az országzászló. Ezek a jelzések végigkísérik az embert egész Fraknónádasdon, a Fő utcán, a Sportplatzgassén, a Rohrbach-Steindläcker Güterwegen. Először „belfalusi” házak között, majd szellősebb „külfalusi” szakaszon vezet a turistaút, végül egy lovarda mellett haladunk el, egy kanyar, egy „Herrentisch 4,7km” tábla és egy nádból készült méhlak után pedig szép lassan beérünk az erdőbe.

Itt fogad minket első érdekességünk, egy fa, aminek neve is van: Bild-Eiche, azaz „Kép-tölgy”, szentképekkel, alatta kellemes ülőalkalmatosság: nevezzük padnak. Tovább haladva az útvonal relatíve unalmas, emelkedő, milyen meglepő, hiszen épp a Soproni-hegységbe kapaszkodunk fel. Az út remekül járható, nincs vízmosás, valószínűleg erdőgazdasági járművek is használják, sok a fakitermelés, és egyetlen emberrel, egy futóval is találkozunk.

Jön a következő fa: Herrgott-Eiche, azaz „Úristen-tölgy”. Az útvonal továbbra sem túl izgalmas, viszont előkerül a hegység alkotóeleme, a csillámpala és a kristályos pala. Az útról olykor vannak leágazások, melyek többsége erdészeti út, vagy vadrezervátum felé vezet, de gyakran figyelmeztet tábla: „Wildruhegebiet, bitte nicht betreten”.

Nyilvánvalóan a fákon ott nincs felfestés, ahol tényleg szükség lenne rá: például 5 irányú elágazásban, viszont az út jártságából azért kikövetkeztethető, merre van az arra. Túrázó kollégám megjegyzi, hogy sok a leszúrt vascső az utakon, és tényleg: színre festett csövek szegélyezik az utat, de később ki is derül miért: több település közigazgatási határán túrázunk épp. Persze vannak olyan jelölések, amit én sem értek, miért van bizonyos fákra narancssárga fújva? Ki tudja… Közben megijesztenek, hogy „vigyázz, sikló”, én meg olyan indokolatlan hangot adtam ki ijedtemben, amit így utólag még szégyellek is. De a lényeg, a sikló nem taposódott szét, megörökíthető kamerával.

Egy már épp visszanövésben lévő erdőírtásról letekintve elénk tárul az S31-es út egyik viaduktja, azért nincs túl közel, de túl messze sem. Talán valahol pont ott húzódik a Soproni-hegység és a Rozália-hegység határa. Újabb elágazás, újabb pad, újabb nevezetes fa: ez már a Bild-Föhre, azaz a „Kép-erdeifenyő”. Szentképek és természetjárók a fán, kellemes pihenés és kalóriabevitel nekünk.

Irány tovább, és előkerül a hármashatár-kő. Na nem úgy, hanem települések között, a három oldal három település közigazgatási területét jelöli, címerrel. Bár több hete nem volt komolyabb mennyiségű csapadék, néhány tócsába „belebotlunk” képletesen mondva. A pocsolyák pedig tele vannak béka ikrákkal, ha mind megéri az ebihal, majd kifejlődött béka kort, akkor bizony lesz kuruttyolás a környéken.

„Mindjárt ott vagyunk”, de hol is? Hát az Urak asztalánál. Az az a pont, ahol a magyar turistautak találkoznak a 07-essel, illetve innen indulnak még másfelé is Wanderwegek, például be Szikra településre, illetve itt halad el a zöld Mária-út is. Addig viszont még Zerr-Eiche nevű fa, és egy beszakadt tetejű esőbeálló házikó, meg sok szép koratavaszi növény jön velünk szembe. Elérkezünk hát az Asztalfőhöz, ahol az 1970-es években épített kőasztal és kőpadok nyújtanak szusszanásnyi lehetőséget, ne feledjük, itt már 553 méteren vagyunk, kevesebb az oxigén a levegőben (nem).

Innen választhat az ember, merre megy tovább, Ágfalva felé, vagy Brennbergbánya irányába. Mi egy ilyen hibrid megoldást választottunk, a Hidegvízvölgy úton haladtunk lefelé a Roth Gyula-emléktábla, a Hidegvíz-forrás, a feltételezett Anonym-forrás és a vörösbérci Bányász-forrás mentén, majd némi hegymászás és aztán ereszkedés után a Magas-bérc felé.

A kilátóról nem volt túl jó kilátás, de ez csak a rossz időjárási körülményeknek volt köszönhető: iszonyatos, és egyre erősebb pára lepte be a környéket. A kilátó remek állapotban van, pár éve fel is újították, a padok is példásak, az egész környék színvonalas, beleértve a szív alakú tűzrakóhelyet is. Lefelé haladva az Ilonaakna felé vezető utat keresztezve érjük el Brennbergbánya/Borbálatelepet, majd a buszfordulót. A buszra még várni kell, milyen jó, hogy itt van a kocsmatemplom.

Itt egy-két hosszúlépés után be is fejeződött túránk, mely körülbelül 18 kilométer lehetett, bár a telefonom navigációja természetesen megadta magát egy ponton, utána viszont sikerült magához téríteni. És hogy mi lesz a következő ilyen jellegű túra? Azt még én magam sem tudom, de el tudnám képzelni, hogy Szikrán szállok majd fel egy buszra megfáradt turistaként.

Embertelen mennyiségű fotó készült, GALÉRIÁHOZ TESSÉK IDE KATTINTANI!

The post Határtalan erdei túra a Soproni-hegységben appeared first on Ikvahír.

A 15 és 23 év közötti elkövetőket a Nagymartoni járás nyomozói, valamint Bécsújhely városi rendőrei kerítették kézre. A bűncselekmények 2015 elején kezdődtek, leginkább úgy, hogy az utolsó Sopronból Bécsújhelyre közlekedő vonattal Ausztriába utaztak, majd hajnalban az első vonattal visszatértek Sopronba. Az éjszakák során pedig a vasútvonal mentén Lépesfalván (Loipersbach), Fraknónádasdon (Rohrbach), Nagymartonban (Mattersburg), Savanyúkúton (Bad Sauerbrunn), Lajtaszentmiklóson (Neudörfl), valamint Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) törtek be házakba, közintézményekbe, üzletekbe, vendégházakba, gépjárművekbe valamint tulajdonítottak el autókat, motorkerékpárokat. Több autóval balesetet is okoztak. Bécsújhelyen egy ékszerüzletbe is megpróbáltak betörni.

2015 szeptember 30-án éjjel Savanyúkúton a banda 4 tagja két vendégházba, és egy antikvitás-üzletbe tört be, ezt azonban már egy helyi lakos is észrevette, és értesítette a rendőrséget. Egy elkövetőt aznap reggel Nagymartonban, három társád pedig délután Kelénpatakon (Klingenbach) vettek őrizetbe. Kihallgatásuk, és további nyomok segítségével sikerült a többi elkövetőt is kézre keríteni.

Forrás: Landespolizeidirektion Burgenland

grafika: IkvaHír archívum, Lacee, Michi (a nyitókép illusztráció!)

The post Elkaptak egy betörőbandát Burgenlandban appeared first on Ikvahír.

Nyitókép: LH Hans Niessl, LR Andreas Liegenfeld, Bgm. Ing. Gerhard Zapfl, Obmann WLV Nördliches Burgenland , Bgm. Friedrich Kreischitz, Obmann des WLV Mittleres Burgenland, sowie Dr. Tamas Fodor, Bürgermeister der Stadt Sopron, GD Laszlo Radonyi, Wasserwerk Sopron, mit weiteren Vertretern der beteiligten Projektpartner. Forrás: Bgld. Landesmedienservice

The post Határtalan vízvezeték appeared first on Ikvahír.

Egyébként érdekes látvány vasúti híd tetején teherautó.

The post Halad a Mattersburger Bahn felújítása appeared first on Ikvahír.

The post Vágányzár a Mattersburger Bahnon appeared first on Ikvahír.

Mivel 19 óra előtt értem oda, volt már esély, hogy ne kelljen teljesárú jegyet fizetni. Ebben a büfés hölgy tanácsa is segítségemre volt, és egy „Schnupperticket” fedőnevű jegytípust sikerült beszereznem. Ez elvileg 1 óra időtartamra nyújt belépést, de nekem nem úgy tűnt, mintha bárki is foglalkozna azzal, ki meddig van bent. Egyébként is, a jegy egy kis „kupon” tehát karszalag Tómalomhoz hasonlóan itt sincs.

A tó mesterséges kialakítású, az általam olvasottak alapján csapvízzel van töltve, de egyébként kis zsilipeket láttam, illetve közvetlenül mellette folyik egy patak is, így végülis nem tudom mi az igazság. Az viszont biztos, hogy a vize kristálytiszta, ehhez némi köze lehet azoknak a növényeknek, melyek szintén a tó vizét élvezhetik életterükként. A tó fürdésre kijelölt részének szélén végig pallón lehet járkálni, és több helyről létrán bemászni a vízbe. A pallókon túl pedig tavirózsák, illetve különböző tavi növények kaptak helyet, itt fürdeni egyébként nem lehet, tehát a növényzetnek kára nem lesz. A tó egyébként nem túl nagy, és az élményelemek itt sem találhatóak meg túlságosan, de úszásra, illetve gyerekes családoknak abszolút ideális. Itt is található zuhanyzó, büfé, viszont ami számomra meglepő volt, hogy 1db öltözőkabint találtam, de persze elékpzelhető hogy volt még. Még 7 óra körül is rengetegen voltak, de a többség nem a vízben, hanem a vízparton napozott, pihent, tehát ez a fürdő is egyfajta közösségi térként is funkcionál.

Közlekedés szempontjából ideális helyen van a tófürdő, hiszen gépjárművel és kerékpárral is könnyen megközelíthető, és mintegy 400m-re található a Márcfalva-Fraknónádasd (Marz-Rohrbach) vasúti megállóhely is. A büfés nénit megkérdeztem arról is, hogy sok magyar jár-e ide, amire azt válaszolta, hogy aznap 3 busznyi magyar is jött, de jönnek mindenféle közlekedési eszközzel.

Összességében nekem nagyon tetszett a kis tó, aki felfrissülésre vágyik, kellemes környezetben, akár családdal együtt, annak mindenféleképpen ajánlott.

7/10 pont az élményelemek hiánya, és a kevés öltöző miatt

Badeteich Rohrbach a Foursquare -en

The post Strandteszt 2. rész: Fraknónádasdi tófürdő appeared first on Ikvahír.