A fák törzse két hasonló elágazó rendszert köt össze: a fénybe terebélyesedő koronát, és a földbe kapaszkodó, vizet kereső gyökérzetet.
Ha szabadon nőlhet, éppen addig ér a gyökér csúcsa, ahová a levélzet az esővizet levezeti, ezért ezt a nagy kört „csurgónak” nevezik, hiszen így öntözi magát a fa. Minél nagyobb tehát a korona, annál nagyobb gyökérzet is kell hozzá, hogy elég vizet szállíthasson és megtartsa a föld fölötti részt.

Ezt még ma is sokszor elfelejtik az út- és közműtervezők, kivitelezők, és ha kivételesen szerencsés nagy gyökerű fákat találnak, azokról is levágnak csaknem minden kisebb-nagyobb gyökeret.

Pedig most már a szigorú műszaki szabvány is legalább 2,25m2 szabad felületet ír elő minden fa körül, ami persze nagyon kevés, és éppen a korona esernyője alá esik, ahová alig jut csapadék, ráadásul le is tapossák a földjét. Bámulatos, hogy az így körbeburkolt utcafák mégis milyen sokáig bírják az autók között! Látjuk ezt például a Deák téren, a Várkerületen, és most a Gyóni Géza utcában is, ahol „nyertünk 5 parkolót”, de vesztettünk 5 fát.

A két holding-divízió közül az egyik csak a föld alatti, a másik csak a föld feletti résszel foglalkozik, pedig a fa egyetlen, oszthatatlan élőlény! Lássuk egybe a Világot! És szeressük a fákat…

The post Koronák és gyökerek appeared first on Ikvahír.

Szeretettel hívunk mindenkit, aki meg kíván ismerkedni Sopron környékének különleges gyümölcseivel, terményeivel és az ezekből készült házi finomságokkal

2015. szeptember 19-én 14 órától 18 óráig a Felhőtáncoló Kreatív Műhelyben (Várkerület 19., hátul az udvarban)

Aki tud, kérjük hozzon magával hagyományos régi fajtájú gyümölcsökből, zöldségekből legalább egy-egy példányt a bemutatóra, és ezek magjaiból is, hogy mások is ültethessenek ilyeneket!

Köszönettel a szelídgesztenyéről elnevezett, 25 éves, Castanea Környezetvédelmi Egyesület Kertbarát Köre (castanea@castanea.hu)

A rendezvényt a Földművelésügyi Minisztérium támogatja.

The post Meghívó terménybemutatóra appeared first on Ikvahír.

1. A szervezők láthatóan meglepődtek, hogy a hiányos hirdetés és szokatlan időpont ellenére is mennyien jöttek el a fórumra, ahol első ízben ismertették az újrakészített terveket az M85-ös út Pereszteg-Sopron szakaszáról. Pedig a közvetlenül érintetteknek a zsúfolásig megtelt teremben mindössze 0,2 %-a volt jelen, hiszen Sopron és a környező települések (az osztrák oldaliak is!) mind beletartoznak a „hatásterületbe”! (Egyáltalán nem igaz, hogy a határon túl élőkre és gazdálkodókra nem hatna az út!)

2. A fórumból kiderült, hogy családi tragédiákkal, életterek eltűnésével, a nyugalmas és egészséges Táj tönkretételével járna a terv megvalósítása! Szeretettel kialakított otthonok, kertek, szőlők esnének áldozatul, és a meghagyott telkeken is egészségtelenné válna az élet!
   (A korábbi nyomvonal még kissé szerényebben használta fel Sopron termőterületeit, a mostani változat bonyolult, belvárosnyi csomópontokkal, szélesen ívelő kanyarokkal, párhuzamosan vezetett 6 sávval rengeteg helyet elvesz a zöldterületből! )

3. Külön hangsúlyoztam, hogy itt nem a Győr-Sopron biztonságos összeköttetésről van szó, hanem a teljesen indokolatlan és tájromboló Győri út-Pozsonyi út-Bécsi út közti, Sopront elkerülő szakaszról.
   Ez a hozzászólók szerint is csak az átmenő távolsági kamionforgalmat és az átmenő osztrák forgalmat vonzaná Sopron közvetlen közelébe, csak káros szennyezéssel és területfoglalással, előnyök nélkül.
   Az említett városi bevezető szakaszok rendszeres bedugulását sem oldaná meg egy külső elkerülő szakasz, sőt fokozná a zsúfoltságot a városkapuknál, mint az pl. Bécsben is tapasztalható.

4. Egy ilyen forgalmas út az egész soproni medencét és a hozzá szervesen kapcsolódó Fertő-tájat, kertekkel, Borvidékkel, fürdőhelyekkel, lakóterületekkel elvágná egymástól. Hosszú évszázadokra, mert aztán ha nem lesz már ennyi energia a hiábavaló közlekedésre, ki fogja elbontani azt a legalább 100 hektáros betonsávot? Ezt a helyreállítási munkát is tessék figyelembe venni a környezeti és költségtervekben!
   Az állatok és az ember általában  céltudatosan mozognak a tájban, nem lehet őket egy-egy „átjáróra” szorítani, és igazságtalan is, hogy az autópálya kedvéért sokezren kényszerüljenek hosszú kerülőutakat tenni.

5. Ahogy a helyszínen is jegyzőkönyvbe mondtam, egyre többen szeretnének és lassan mindenki kénytelen lesz vegyszermentesen gazdálkodni, ami hiábavalóvá, lehetetlenné válna, ha az uralkodó szélirányból állandó szennyezésbe kerülne Sopron és a falvak külterülete is. Az talán igaz, hogy a füstgáz gyorsan eloszlik a levegőben, de aztán összegyűlik a mélyebb, szélvédett helyeken, bemosódik a talajba, ivóvizünkbe, gyógyvizeinkbe is!

6. Ki számolt az út fenntartásával járó szennyezéssel? A téli sózás, útjavítások, balesetek, vagy egyszerűen a lefolyó csapadékvíz súlyosan szennyezné élővizeinket! Ezt sem szabad megengedni!

7. Se az ország belseje felé, se a határtól Ausztriában nincs, és nem is várható folytatása ennek a rövid szakasznak. Az osztrák községek népszavazással döntöttek arról, hogy nem kívánják feláldozni lakóhelyüket az átmenő forgalomnak! Az Aarhusi egyezménynek megfelelően őket is értesíteni kell, meg kell kérdezni minden ilyen tervről!

8. Sopron M.J. Város nemrég elfogadott településfejlesztési koncepciójának, stratégiájának, és a korábbi környezetvédelmi programnak, turisztikai terveknek megfelelő jövőkép még egy térségi központot, egészségre és természeti-kulturális értékeinkre épülő gazdaságot tűz ki célul, amivel teljesen ellentétes ez a tájat romboló, a várost elkerülő autópálya-terv!

9. A várost átszelő Borostyánkő út és a sokkal későbbi vasút után ez a harmadik óriási hatású beavatkozás ebbe a tájba, de míg a lovaskocsikkal járt köves út csaknem eltűnt, a vasút sok szempontból hasznos és tovább hasznosítható (pl. Ro-La, helyi érdekű vasút, sínautóbusz!), a közúthoz képest aránylag környezetbarát megoldás, a tervezett gyorsforgalmi út a klimatikus gyógyhely, a híresen szép környezetű Sopron pusztulását okozná. (OEdenburg helyett valóban Ödenburggá tenné!)

10. Mivel az Európai Unió ezt a projektet sem támogatja, kérjük, hogy csak olyanra költsék az adófizetők pénzét, amire szeretnénk, amire valóban mindenkinek szüksége van: egészséges élőhelyekre és élelemre, tiszta környezetre, járható településeken belüli és összekötő utakra, kerékpárhálózatra, akadálymentes járdákra, közvilágításra, csapadékvízgyűjtésre, természetes szennyvíztisztításra, tájaink helyreállítására!

11. Végül az úttervektől függetlenül is kérjük – országszerte! – a szélvédő, zajvédő, talaj- és páramegtartó, élőhelyet adó, élelmet termő és szép mezsgyék, háromszintű véderdősávok, fasorok telepítését!

12. Kérjük egyesületünk részére az M85-ről szóló híreket, információkat, tervezeteket és meghívókat megküldeni; és az eljárásban részünkre az egyeztetéseken, fórumokon való részvétel, illetve a tervek véleményezési lehetőségét biztosítani szíveskedjenek!

Kérjük továbbá az ügyben alaposan érintett osztrák féllel való egyeztetést, és az arról szóló tájékoztatásunkat is!

Sopron, 2015. április 22én, a 25. hazai Föld Napján

Köszönettel: Hárs Olivér

Az egyesület a fenti levelet az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség számára is eljuttatta véleményezés gyanánt, amire még bárkinek van lehetősége.

The post „Családi tragédiákkal, életterek eltűnésével, a nyugalmas és egészséges táj tönkretételével járna az M85” appeared first on Ikvahír.

• Településfejlesztési Koncepciója, valamint az Integrált Településfejlesztési Stratégiájának megalapozó vizsgálata, valamint
• a Településfejlesztési Koncepciójának tervezete.

A dokumentumok megtekintésére még 2014. augusztus 8-ig van lehetőség Sopron Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának aulájában (9400 Sopron, Fő tér 1. sz. alatt) vagy a város honlapján (katt ide). A közlemény kitér arra is, hogy a fent említett időpontig a város lakói észrevételt tehetnek az anyagokkal kapcsolatban a Hivatal Városépítészeti csoportjánál, valamint a Főporta előtt kihelyezett véleményláda segítségével.

A Castanea Környezetvédelmi Egyesület is élt véleményalkotási jogával. Az alábbiakban közöljük az ezzel kapcsolatban az Önkormányzathoz — és ezzel egyidejűleg hozzánk is — eljuttatott levelüket.

Tisztelt Polgármester Úr!

2014. július 2-án köszönettel megkaptuk a Településfejlesztési koncepció tervezetét és az azt megalapozó tanulmányt. Bár a tervezők nem helybéliek, részletesen bejárták, és elemezték a város elhagyatott területeit, zöldterületeit, egyéb jellemző helyeit. Széles körből gyűjtötték össze a várost érintő adatokat. A megalapozó tanulmány ezért hasznos alapdokumentuma a mai Sopronnak! (Az 500 oldalas elemzést terjedelme miatt nehéz áttekinteni, de néhány fontos megállapításával egyetértve ajánljuk szíves figyelmükbe.) Működésünk 23 éve alatt már több hasonló tervezethez írtunk részletes javaslatokat, és mivel azok alapelvekből következnek, most is érvényesek. Most csak a legfontosabbakat foglaljuk össze. Élve a kifüggesztett tervek véleményezési jogával, a lakosságot érintő konkrét tervekről a megszabott határidőig külön adjuk be észrevételeinket, de természetesen a két levél szorosan összefügg egymással.

Pozitív jövőkép:

A soproni táj (a Fertő, a Lajta- és a Soproni-hegység közti terület, azon belül különösen Sopron és közvetlen szomszédai) minden adottsága a kiemelt gyógyhellyé, virágzó-gyümölcsöző példává fejlődését szolgálja. Ilyen csak itt lehet, mert mindent megkaptunk a természettől és elődeinktől, hogy egészséges összhangban, élő közösségben gyógyítsuk az ide érkezőket, és mint már annyiszor, egész Hazánkra kisugárzó példát mutassunk!

Szerencsés gyógyklímánk, erdeink, rétjeink, élővizeink, hagyományos kertségeink, szervesen nőtt és parkokkal teli városunk, kivételesen jó ivóvizünk, gyógyvizeink, gyógyagyagunk és az ide települt rengeteg gyógyító ember mind ezt a jövőt alapozza meg.

Sopron valódi központja lehet a természetvédők, környezetvédők, erdészek, biogazdák, természetgyógyászok, tájgyógyítók, hagyományos kézművesek, zenészek és terményfeldolgozók képzésének.
A környék egyben kísérleti és bemutatóhelye is lehet az egészséges, fenntartható életmódnak.
A Világörökség, a Nemzeti Park, a Natúrpark és más védett területek, a nagy múltú természetbúvárkodás és erdőjárás, a messze földön híres zarándoklatok egységes értékké teszik ezt az egyedülálló Táj-háromságot.

Mindezt a kivételes értéket kár lenne feláldozni, és lakóhelyünket iparteleppé, lakóteleppé, bevásárlóközponttá, útszéli „tranzitállomássá”, áruátrakóhellyé változtatni, ami bárhol máshol is lehet (de sehol sem emberhez méltó). Már most számos kezdeményezés irányul efelé a szelíd, szeretetteljes jövő felé!

A fentiek alapján javaslataink a jövőről szóló tervekhez:

A Táj értékei:

• Az A/3.1 ORSZÁGOS TERÜLETRENDEZÉSI TERV lapjainak alapelvei megfontolandók! (Védendő természeti és kulturális értékeink, érzékeny területek, jó termőföldek, vízbázisok)
• A sokféle óhajjal teli jövőkép egyik reális eleme az elhagyott, sebzett területek természetessé, gyógyító hellyé alakítása (például a volt téglagyári tavak gyógyfürdőzésre, a bányafalak agyag-terápiára alkalmasak.)
• Az emlegetett „barnamezőket” is lehet „zöldmezőkké” alakítani, hogy újra legyen virágos, gyógynövényes rétség Sopron körül! Ezeket még kaszálni sem kell, mert semmi károsat nem teremnek. (A hasznos növények viszont a megfelelő időben gyűjthetők róluk.) Mindemellett sokkal szebbek és színesebbek, mint a mostani letarolt, kiégett gyepek.
• Nemzetközileg, országosan és helyileg védett értékeink igazából értünk, és nem ellenünk védettek. Milyen szerencsénk, hogy Sopronban ennyi van belőlük! Ez adja Sopron lényegét más településekhez képest!
• Ami (még) nem védett, az józan belátásunkra, jóságunkra van bízva; és ezekből is milyen sok van! Milyen jó, hogy gyepsávok, parkok, kertek vannak mindenfelé, hogy még a kő, beton és aszfalt réseiből is zöld nől, hogy ipartelepi kerítések és régi országutak mentén gyümölcsfák élnek, és a tetőkön is van moha. Vétek mindezt eltüntetni, vegyszerezni, kopasztani, tövig nyírni!
• Sopron az erdők városa. Legyen példa az egészséges, természetes erdőkre! A most készülő új üzemtervben már efelé lehet mozdulni, ha mindenki úgy akarja. Legfontosabb erőforrásunk és vonzerőnk az erdő! Meghatározza a levegőnket, klímát és közérzetet javít. Ráadásul vizet, rengeteg alapanyagot és terményt ad. Ha itt maradna és hasznosulna a kivágott fa, akár a fajátékok, kézzel készült fabútorok hazája is lehetnénk.

Vízgazdálkodás:

• Élővizeink a táj szerves részei, de mint vízforrások is szóba jöhetnek, ha szerényen és alázattal bánunk velük. Forrásaink, patakjaink, tavaink mind éltetőink, tiszta vizük, természetes környezetük, növénnyel borított partjaik ma már jogszabályban is előírt alapfeltételek. (Pl. EU Víz-Keret-irányelv)
• További vizsgálatot érdemel a vízfogyasztásunk és a szennyvízelvezetés. A mennyiségekben nagy ellentmondások vannak! Az utánpótlás mértéke szerint csökkenteni kell a vízkivételt, hogy ne száradjon ki a táj, és tartósan legyen ivóvizünk. (Ma kb. az ötven évvel ezelőtti esőket fogyasztjuk!)
• Ahol csak lehet, a komposztálást (pl. árnyékszékek) és a természetes (gyökérzónás) tisztítást kellene alkalmazni, ami jelentősen csökkentené a vízszükségletet és tisztítómű terhelését.
• A 400. oldalon végre megjelent a csapadékvízzel való gazdálkodás jelszava! Alapelvként is ajánljuk az ajándék csapadékvíz tiszteletteljes hasznosítását! (Helytálló a figyelmeztetés, hogy egyre szárazabbá válik környékünk is, amit siettet a felületek burkolása, a növényzet irtása, a vizek elvezetése, a vízpazarlás (pl. növények helyett aszfaltlocsolás, zivatarban szökőkútcsobogás, stb. Alig 30 éve még a nyári víztakarékosság volt a szokás.)
• A gazdag Bécshez hasonlóan nálunk is érdemes lenne a parkok öntözését helyben gyűjtött esővízzel megoldani!
• A vízellátásban sürgősen különválasztandó a valódi ivóvíz (amire ma még kiváló a soproni csapvíz!) és az egyéb célokra szükséges víz (csapadékból vagy „szürkevízből” fedezhető), hogy ne legyen szükség a híresen jó minőség lerontására. Ez megoldaná a vízkeménység álproblémáját is.
• A város burkolt felületeiről (tetők, utcák) lefolyó rengeteg vizet a város „alatt”, vagyis attól délkeletre lehet összegyűjteni, nem az északnyugati határ közelében! (A tervezett tározók alig kapnának utánpótlást!)
• Árvízveszélyt is éppen a sok burkolatról összefolyó városi víz okoz, azt is csak a mederre települt emberi létesítmények miatt!) Mindenkinek ajánljuk, nézze meg esőben, milyen bőségesen ontják a vizet az ereszcsövek: mint a legbővizűbb forrásunk! És ilyen ereszcsőből többezer van Sopronban! Kár elengedni ezt a sok vizet!
• A már rég kijelölt vízbázisok hatásos védelmét meg kell oldani! (Kőhidai-medence, Fertő-part, Balf környéke.)
• Az erdei forrásfürdőként épült lőveri uszoda ma már túlzsúfolt, de az erdő rovására semmiképp sem szabad bővíteni, inkább – ahogyan régebben is volt -, több kisebb (esetleg ideiglenes) uszodát kellene máshol létesíteni, de azokat sem csapvízzel, hanem csapadékkal töltve.

Energiagazdálkodás:

• Igazán megújuló energia csak a növények éves növekménye (vesszők, lomb, termés), és a szeretet.
• Városi komposztálással sok energia (biogáz és hő) nyerhető a lakóterületeken. (Lásd pl. Güssing példáját!) De itt is első a takarékosság, és nem a pazarló igények kielégítése. (Jó hőszigeteléssel akár fűtés nélküli ház is készíthető! Ablakokon át a nagy csarnokok is fényt kaphatnak. Ha a vizet nem lentről szivattyúzzuk, a világítást nem az égnek irányítjuk, ha a közelből származik az élelmünk és tárgyaink, ha a szemetünket helyben hasznosítjuk, ha a helyi lelkesedést, emberi erőt összesítjük, rengeteg energiát takaríthatunk meg!)
• A szél útjába nem szélerőműveket, hanem véderdőket kellene telepíteni. A szélenergia kisméretű, a ma támogatott óriás kerekeknél sokkal ötletesebb berendezésekkel hasznosítható.
• A már kibányászott rengeteg jó minőségű agyagot égetetlen vályogtéglák készítésére lehetne használni, ami szintén nagy energiamegtakarítás az építkezésben.

Közlekedés:

• 1989-től jelentősen csökkent a városon átmenő forgalom, az akkori török dugók eltűntek. Akkor még senki sem akart távoli kikötőkhöz csatlakozni, csak ezt a tömeges vándorlást a város peremére szorítani. És akkor még a RO-LA volt az új találmány a szennyezés csökkentésére. Az újratervezés jó alkalom lenne az átgondolásra: jó-e, ha csak „útszéli” tranzitállomás leszünk, vagy ennél sokkal többre méltó Sopron? Érdemes-e feláldoznunk éppen az idejövők számára vonzó kivételesen ép és szép tájat? Nemrég mi is megkaptuk Horvátország közlekedésfejlesztési tervezetét, hogy az Espoo-i egyezmény szerint szomszédként véleményezhessünk. Ott sokkal hangsúlyosabb a természet, a táj védelme, az energiatakarékos és környezetbarát megoldások keresése, a közútról vasútra terelés. És vajon mit szólnak osztrák szomszédaink Sopron terveihez? Hátha ők másképp képzelik a „boldog, egészséges, fenntartható jövőt”. A Sopron-anno honlapon nemcsak a közlekedési káosz rémképe látható, hanem az is, milyen gonddal alakítgatták, ápolták, szépítették lakóhelyüket a soproniak. Többnyire önerőből.
• Eddig minden fórumon elvetett, de újból előkerült ötlet, hogy a vidéki buszállomás a Lőverekben legyen. Ez forgalmilag indokolatlan, megközelítése nehézkes, nagy zaj és füstszennyezéssel járna. A vasútállomás előtti tér, vagy a fűtőerőmű kerítése menti sáv a Csengery utcai körforgalom és a vasúti híd között sokkal ésszerűbb lenne.
• A vasúti aluljáró meghosszabbítása már régi terv, amióta nincs gyalogos felüljáró, hiányzik is.
• Sopron nagyrészt bejárható lenne gyalog és kerékpárral, ha megengednék az ilyen szelíd közlekedést. A távolsági utaknál sokkal fontosabb a belső közlekedés, a városrészek közti összekötések. (Pl. Béke út szélén, szélesebb járdákon, mellékutcákban.)
• A harmadik közlekedési mód a többféle környezetbarát közösségi jármű lenne, átgondolt menetrenddel és útvonalakkal. (Kisbuszok, HÉV új vasúti megállókkal, esetleg kisvasút.)
• A megszűnő vasút helyetti közút visszalépést jelent!
• Csak ezután jönnek az autók, de ha az előzőek jól használhatók, akkor már sokkal kisebb mértékben, mert sokan áttérnének az egészségesebb járművekre. (Lásd pl. Hollandiát!)
• Az utóbbi években jelentősen megnőtt a Sopron feletti légiforgalom. Kis és nagy repülőgépek zaja és füstje zavarja nyugalmunkat, és balesetveszélyt is jelentenek.
• A város jövőjében is fontos a környezetet mérgező, épületeinket veszélyeztető szúnyogirtás átgondolása, és egy szelídebb megoldásra való áttérés. A téma látszólag jelentéktelen, pedig hosszú időre meghatározza az itt élők (nem csak emberek!) egészségét, talajaink állapotát, és a tápláléklánc által egész életközösségünket. A régi légijármű műemlékeink közti manőverezése talán ennél is közvetlenebb veszélyt jelent! (Részletes szakértői álláspont pl. a Madártani Egyesület honlapján olvasható: http://www.mme.hu/a_szunyogirtas_termeszetvedelmi_kockazatai_es_biologiai_megoldasai)

Életmód, nevelés, oktatás:
Segítséggel, bátorítással, támogatással az itt élők sokat tehetnek környezetük és a maguk egészségéért.

• A helyi gazdálkodás, kézműves feldolgozás, piac felkarolásával minimálisra csökkenthető a hulladék, az anyag- és energiafelhasználás, a szállítás és munkába vagy vásárolni utazás, növelhető a családok együtt töltött ideje, javul az emberek egészsége, és ezzel maga a táj is tisztábbá és természetesebbé válik.
• A nevelés hagyományos családi körben a leghatásosabb, de a jó példa másutt is hasznos. A kisegítő iskolákhoz hasonlóan máshol is már kis kortól kézi munkákat, kertészkedést, szabadban való ügyes tevékenységeket lehet tanítani.
• A város egészét, különösen a zöldterületeit egy-egy kis közösségre lehetne bízni, akik részt vennének az ültetésben, fenntartásban.
• A változásokat, tervezést a helyiek teljes körű bevonásával érdemes elkezdeni, hogy mindenki felelősnek érezze magát lakóhelyéért. A gyerekek sokszor találékonyabbak a jó megoldások megtalálásában!
• Feltétele ennek a korai ismerkedés a környékkel, amiből helyismeret, hazaszeretet fejlődik.
• Az is fontos, hogy a kisgyerekek kertes, természetközeli helyen nevelkedjenek. Ebben szerencsés Sopron, mert még vannak meghagyott szép óvodakertek, de minél több eszköz nélküli játszó-tér („gyerekfuttató”!) is elkelne a falak között. Ahol nincs más, csak fa, bokor és virágos gyep.

A turizmust szándékosan kihagytuk, mert csak akkor jönnek vendégek, ha jól érzik magukat, és tanulhatnak is a helyiektől. A legjobb lenne, ha még segítenének is!

A helyismeretben, környezeti nevelésben, takarékos háztartásban, egészséges életmódban továbbra is szívesen tevékenykedünk, együttműködve más szervezetekkel, közösségekkel.
A tájat érintő kérdésekben, tervezésben is örömmel részt veszünk, segítünk!

Köszönjük szépen a lehetőséget a tervezet véleményezésére! Bízunk benne, hogy a legjobb tervek szerint, a legteljesebb összhangban fog élni szeretett városunk!

Tisztelettel: Hárs Olivér
Castanea Környezetvédelmi Egyesület

Sopron, 2014. július 21.

The post Véleményekre vár Sopron önkormányzata appeared first on Ikvahír.

A legegyszerűbb kerékpárnak is nagy előnye, hogy akár kitaposott földúton, gyalogösvényen, nem szúrós és jól tömörített kavicson is el tud gurulni, így szinte bárhová eljuthatunk vele városon kívül is. Ebből következik, hogy teljesen fölösleges az autóutakhoz hasonló széles, aszfaltozott sávokat elvenni a Természettől a kerekezőkre hivatkozva! Éppen a takarékossága, csendes egyszerűsége a legnagyobb előnye a kerékpároknak. Jó is lenne, ha minél többen áttérnének a motoros járgányokról erre az eszközre!

A kerékpáros (és a gyalogos) nagyon találékony és energiatakarékos lény, nem szeret kerülőket tenni, nagy emelkedőkön fölkapaszkodni, és igyekszik minél rövidebb úton elérni a célját. Ezért használjuk örömmel az ösvényeket is! De fontos, hogy mi is valahonnan valahová kerekezünk, nem csak úgy időtöltésként, így az útjaink is akkor jók, ha a legrövidebben célhoz érnek. Sopronban ilyen célirányos, környezetbarát kerékpározási lehetőség alig van, a legújabb terv sem ilyen: a balfi gólyafészektől (Fertő utca) az új díszkútig tartana a mai kedves kis gyalogösvény helyén, a védett fűzfasoron át, tervezett szélessége miatt a nagy fákat kígyózva kerülgetve (a tervek megtekinthetők az itt található előterjesztésben szereplő linken – a szerk.).

Nemcsak fölösleges és környezetkárosító, de biztosan nem vonzaná a kerékpárosokat, hiszen nem rövidít, nem vezet sehová, ráadásul balesetveszélyes és meredek a vége is. A szép nádasszegélyt és fűzfasort viszont tönkretenné, ami a Nemzeti Park és a Világörökség céljaival ellentétes. Ebben az esetben is, de ezentúl mindig jó lenne, ha széles nyilvánosság előtt, egyeztetésekkel, a legjobb megoldást keresve készülnének a környezetünket érintő tervek! Főleg a Nemzeti Park és a Világörökség területén.

Igen, kerékpárral a Természetért, és nem ellene!

The post Kerékpárral a Természetért? appeared first on Ikvahír.