Ezt tudják azok is, akik a 84-es vagy 85-ös, esetleg a B16-os vagy B62-es utak mentén élnek. Burgenlandi oldalon most összefogott több település, Sopronkeresztúr, Alsópéterfa, Harácsony és Lakompak, hogy csökkentsék a tranzitforgalmat. A napi több, mint 400 kamion ugyanis több helyen a falu központján robog át, ami élhetetlenné tette az életet. Az elviselhetetlen zaj mellett jelentős környezeti terhelésnek lettek kitéve a falvak, amit a környék polgármesterei megelégeltek. A Kőszeg-Rőtfalva és a Hegyeshalom-Miklóshalma határátkelők után a Kópháza-Sopronkeresztúr határátkelő volt az, ahol akár 7,5 tonnánál nehezebb tehergépjárművek is áthajthattak, Kelénpatak felé 20t súlykorlátozás volt érvényben eddig is.

Az elmúlt időszakban az osztrák hatóságok több burgenlandi határátkelőnél is felmérést végeztek, megállítottak rengeteg 3,5 tonnánál nehezebb tehergépjárművet, és megkérdezték, hova tartanak, és milyen egyéb útvonalat választhatnának. Az eredmény alapján pedig kiderült, a tranzitforgalom legnagyobb része minimális plusz kilométerrel és minimális plusz költséggel választhat másik határátkelőt és útvonalat a szállításra. Ennek értelmében pedig mind a Sopron-Klingenbach, mind a Kópháza-Deutschkreutz határátkelőnél 7,5 tonnás súlykorlátozás lépett életbe. A tiltás nem vonatkozik azokra a tehergépjárművekre, amiknek a környéken van dolga, azaz a „célforgalom” illetve a „forrásforgalom” kategóriákra. Arra a kérdésre, hogy állapítják majd meg, hogy egy kamion épp a környékre tart, vagy pedig távolabbi célja van, Heinrich Dorner közlekedésért felelős tartományi tanácsos azt válaszolta, mindenkit megállítanak, és meg fogják kérdezni, hova tart. A súlykorlátozás már életbe lépett, az erre figyelmeztető közlekedési táblákat az elkövetkezendő 3-4 hétben helyezik ki az érintett útszakaszokra.

A legközelebbi határátkelő, melyen 7,5 tonnánál nehezebb tehergépjárművek is áthajthatnak tranzitforgalom céljából, térségünktől északra Hegyeshalom-Nickelsdorf, tőlünk délre pedig Kőszeg-Rattersdorf. A felmérés szerint egyébként a környéken csak áthaladó kamionok teljes útvonalának mintegy 4%-át teszi ki egy másik határátkelő választása. Burgenland tartomány az érintett településeken 79%-os teherforgalom-csökkenést vár az intézkedéstől. Jótékonyan hathat a tiltás a határ magyar oldalán elhelyezkedő települések forgalmára, így Nagycenk, Kópháza, Sopronkövesd és például Pereszteg-Sopronszécsény is kisebb teherforgalommal kell, hogy számoljon a közeljövőben.

A sajtótájékoztatón egyébként felmerült az M85 -ös gyorsforgalmi út, valamint az A3-as autópálya csatlakozásának kérdése is, kiderült, szerencsére még nem lefutott kör az, amit Hans Peter Doskozil nemrég Orbán Viktorral való találkozása után mondott: Tovább zajlanak a tárgyalások osztrák, burgenlandi és magyar felek között, de amennyiben az érintett településeken negatív visszhangot vált ki az útvonal, akár dugába is dőlhet az egész dolog. Ez már csak azért is lenne érdekes, hiszen a jelenlegi soproni helyhatósági választáson több jelölt és jelölő szervezet is azzal kampányol, hogy az M85-össel bekötik Sopront  mind a magyarországi, mind a nemzetközi autópálya-forgalomba…

The post CSÖKKENHET A FORGALOM! Eltűnik a kamionok egy része a Sopron környéki utakról appeared first on Ikvahír.

The post Már csak egyetlen soproni kúton van 400Ft alatt a 95-ös benzin appeared first on Ikvahír.

The post Alsópéterfa vasút nélkül appeared first on Ikvahír.

A közmeghallgatáson az arra jogosult lakosság 41,77%-a vett részt, közülük pedig 76,6% voksolt igennel, ez azt jelenti, hogy 2020-ig bezárólag Alsópéterfa határában 6 új szélerőmű állhat szolgálatba. Hamarosan megkezdődik az állammal a telepítésre alkalmas terület kijelölése, környezeti tanulmányok, kisajátítások, meg a szokásos.

Érdemes megnézni azt is, hogy Burgenlandban a szélerőműveket egy magyar nevű cég, a PÜSPÖK GROUP telepíti, miközben Magyarországon nemrég olyan szabályokat hoztak, aminek következtében az országban gyakorlatilag sehova nem lehet erőműveket telepíteni. Erről ennyit…

(Kiemelt kép: IkvaHír archívum)

The post Újabb szélerőművek épülhetnek a környéken appeared first on Ikvahír.

Mint arról már korábban beszámoltunk, az oberloisdorfi (Felsőlászló) tolatós tehervonat már a tavalyi év végén megszűnt. A szolgáltatást végző Rail Cargo Austria a minisztériumi döntés hatására szüntette meg a további kiszolgálást a szakaszon, alacsony kihasználtságra hivatkozva. Közbe a szállítató cégek és az önkormányzatok tiltakoztak a döntés ellen.
A kedélyek lassan lecsendesedtek, azonban most egy újabb érvágás történt a vonalon. 2013.július 1.-től megszüntette az ÖBB a maradék három pár RegionalExpressz járatot Neckenmarkt-Horitschon és Deutschkreutz között. Mindezt a lehető legnagyobb csendben, kerülve a nagy nyilvánosságot. Csupán az érintett állomásokra került ki tájékoztató, illetve az internetes menetrendbe egy aprócska felhívás. Nem csoda tehát, hogy eddig semmilyen médium nem számolt be a vonalbezárásról. Azonban az Ikvahír utánajárt a dolgoknak.

Megkeresésünkre az ÖBB sajtóosztálya elmondta, hogy július hónapban fog megtörténni a korábban már rebesgetett adásvételi szerződés. Az ÖBB már az év elején eladásra hirdette a Deutschkreutz – Oberloisdorf vonalat és mostanra biztosan kijelenthető, hogy vevőre is talált a Sonnenland Draisinentour Gmbh személyében. Ez a cég csinálja a hajtányos túrákat Neckenmarkt-Horitschon és Oberpullendorf (Felsőpulya) között. Megtudtuk azt is, hogy zajlik a vonal átminősítése is: a továbbiakban un. nem-közforgalmi vasútként fog működni és csatlakozási feladatot fog ellátni. Azonban ez nem zárja ki a teherszállítás újraindítását vagy éppen az eddig is működő hajtányos túrákat. Az átminősítés valószínűleg a költséghatékonyság jegyében történik.

A hivatalos vevő a Sonnenland Draisinentour Gmbh lesz, de a tartomány és az érintett települések is beszállnak a vételi összegbe. Megkerestük a Sonnenland Draisinentour Gmbh illetékeseit is, de eddig tőlük nem érkezett válasz. Így nem tudjuk mik a cég jövőbeli tervei a vasúttal, várható-e egyáltalán a teherszállítás újraindítása.
A fenti helyzetet ismerve, már nem olyan meglepő a személyszállítás megszüntetése. Másik okként megnevezhető az alacsony kihasználtság is, hisz elégé pazarlónak volt nevezhető az öt kocsis Wiesel szerelvény az egy-két harácsonyi, vagy sopronnyéki utassal. Viszont érdekes a döntés annak tükrében, hogy egy-két éve vonalfelújításról és villamosításról szóltak a hírek. Nem elhanyagolható az se, hogy a megszüntetéssel Sopron is elvesztett egy közvetlen vasúti kapcsolatot.
Az érintett REX vonatok (1810, 1812, 1814, 7749, 7755, 7761) továbbra is közlekednek Wien Meidling és Deutschkreutz között, illetve az ÖBB Postbus vonatpótló autóbuszokat indított a leállított szakaszon. Minden esetben 3 perces csatlakozási idővel és 10 perces úttal számoltak.

Mindeközben átépítések is zajlanak Deutschkreutzban: meghosszabbították a P+R parkoló mellett lévő csonkavágányt. Valószínűleg a teherszállítás megnövekedte miatt, hiszen a decemberi megszüntetés óta csak deutschkreutzig jár ki a tolatós tehervonat. A korábbi szállítatók a visszavágás ellenére megmaradtak, így például az Eszterházy erdőgazdaság járművei is egész nap hordják a fát Sopronkeresztúrra, ahol vagonokba rakodják át. Ennek fényében is jó lenne, ha újra járná a tolatós teher a burgenlandi falvakat…

Képgalériánk a megszüntetett vonalról:

The post Neckenmarkt-Horitschon: vasút nélkül appeared first on Ikvahír.

Intenzív vonatfotózás kezdődik, a szerelvény oldalán pedig két magyarul és németül dedikált tábla: „Sopron Deutschkreutz Oberloisdorf” –micsoda figyelmesség. A GYSEV nemrég vásárolta a szerelvényt, az még az egykori ÖBB-s festésben díszelgett, persze már magyar pályaszámmal, illetve GYSEV-Raaberbahn logóval. Útnak indulunk, első lassítás Harka állomáson történik, mert be kell várni a Keresztúrról jövő Regioexpress-t. Ez meg is történik, suhanunk tovább Sopronkeresztúr állomásig. Itt fotózásra gyakorlatialg nincs lehetőség, hiszen két szerelvény között sikerült megállni. Arra pont jó, hogy az a rengeteg ember akik itt szerettek volna felszállni, ezt meg is tudják tenni. Kis idő után indulás – Alsópéterfa következik, a peron a jobb oldalon található. Itt még egész jó állapotú a pálya, bár nem hasítunk már annyira. Alsópéterfa megállóhelyen először én is kiszállok, és szétfotózom a vonatot, meg a megállóhelyet is. Valaki élelmes is volt, és végig egy kis létrát is magával cipelt az úton, így garantáltan el tudott fényképezni minden előbbre álló vasútfotós feje fölött.

Na, leccgó, a jelenlegi aktív személyforgalom végállomása, Sopronnyék-Haracsony következik. Nem csak a személyszállítás végállomása ez, ugyanis a Sonnenland Drasienertour is innen tart egészen Felsőpulyáig, itt az –azt megfizetni tudó- turisták hajtányozhatnak, persze csak jó időjárásban, télen nem működik a rendszer. A tél nem is túlzó szó jelen esetben, útközben végig esett a hó, bár a különböző megállóhelyeken és állomásokon leszálláskor nem ugyan olyan intenzitásban. Egy kis érdekességet is látunk itt: egy kis tolómozdonyt, illetve egy sínautót is, ki gondolná, hogy ilyenre feláldoznak egy egész jól kinéző Suzuki terepjárót.

Indulás tovább, Lakfalva-Doborján megálló-rakodóhely felvételi épülete nem épp minden igényt kielégítő, hacsak egy beton esőbeálló, amire belül horogkeresztet rajzoltak- nem mind az, amire az embernek szüksége van. Persze sok haszna amúgy sincs, hiszen itt már nincs hivatalos személyforgalom, legfeljebb a tisztelt hajtányozók állhatnak ide be, ha esetleg útközben rájuk zúdul az ég. A vonat innentől minden egyes megállóban és állomáson dudával jelezte, hogy a tisztelt fotós társaságnak ideje lenne visszatérnie a szerlevénybe, indulnánk tovább. Mondjuk bevallom őszintén ez kicsit irritáló is volt, komolyan megijedtem néha a kürt hallatán.

A tájból eltűntek a Keresztúr környékét jellemző szőlősorok, a hó és a szántók jellemzik a látványt. A következő állomás települése kastélyáról híres, az Esterházyak Lakompakon is megfordultak, mi több, éltek is. Talán a vonal egyik legnagyobb állomása ez, és tárolnak itt egy antiknak mondható személykocsit is.

Utunkat végig követték többen személygépjárművel is, akik minden egyes állomáson, megállóhelyen, vagy értelmesebb kereszteződésben le is fotózták a vonatot: első különvonatos utam ez, érdekes az egész. A vonat elejében voltam, mégsem láttam szinte semmit, az összes ablak, de még a vezetőfülke is foglalt volt. A „szpíker” uriember mondja: „Az egykori Veperd-Kabold megállóhelyen haladunk át hamarosan”, ugyanis itt nem állunk meg, semmi sincs már itt, csak a hajtánytúrás cég helyezett el padokat, satöbbi… Innentől jó darabig erdőben mentünk, és a látvány nagyon felemelő volt: az a béke, az a nyugalom, mintha a bakonyi vasútvonalon, vagy akár az Alpokban haladnánk. Persze csak lépésben, mert itt talpfák vannak, és nem túl jó állagúak. Ha jól tudom, a maximális megengedett sebesség ezen a részen 40km/óra. Sopronszentmárton állomás a következő: az autóút mellől egy hatalmas kanyarral délkeleti irányba fordulva be is gördülünk az állomásra. Az egyik legszebb felvételi épület itt található, szinte eredeti formájában, szép színezéssel, retro táblával. Van itt egy rakás megpakolt –nem túl jó szóhasználattal- faszállító vagon is, meg egyéb tehervagonok is. Ebből látszik, hogy nagyon is használva van ez a vonalszakasz, kár lenne megszüntetni. Igazából még kérdéses is, hogy a teherszállítást teljesen megszüntetik-e, vagy még marad, erről ellentmondásos információt hallottam több embertől, így nem tudok biztosat mondani.

Tovább indulunk Csávára, előtte még elhangzik Vámosderecske-Sopronújlak megállóhely neve is, ám itt nem állunk meg, ennek a megállóhelynek sincs nyoma már, drezina pihenőn kívül. Csáva viszont nagyon is állomás, bár a felvételi épület már lakásként funkcionál, azért gabonasiló itt is van, mint ahogy körülbelül minden osztrák vasútállomáson amit eddig életemben láttam. A drezinázók itt megpihenhetnek, szezonban az egykori áruraktárba mehetnek enni, ugyanis ez étteremként funkcionál, időszakosan. Most például nagyon nem. Több állomáshoz hasonlóan itt is fa peron van, ami ilyen havas-olvadós időben pont tökéletesen csúszik, ezért az új csizmám úgy gondolta hogy ezt a lehetőséget nem is hagyja ki, nagyot estem, természetesen a fényképezőgéppel a kezemben, szerencsére nem lett a működését befolyásoló baja.

Na irány Felsőpulya, a járási főváros. Dimbes-dombos környezet kezdődik innen, megint erdővel, vasúti hídon pedig a főút felett is áthaladunk. Csodálatos kilátás tárul elénk a mecencére, melyben Felsőpulya fekszik: ahhoz képest, hogy egy alig 3500 lakosú város, nagyon kiterjedt, több bevásárlóközponttal, középiskolával, kórházzal, na meg persze a rádióval, ahol az én műsorom is szól. Befutunk Oberpullendorf állomásra, egyik oldalon a felvételi épület és parkoló, a másik oldalon tárolóvágányon több tucat hajtány, gondolom ennyit nem is lehetne máshova elhelyezni. Az épület homlokfalán az állomásnév felirat, meg egy rakás tájékoztató tábla, valamint egy emléktábla is, a következő szöveggel: „Sopron-Felsőlászló-Kőszeg vasútvonal átadásának 100. évfordulójára 1908-2008 ÖBB AG – Gemeinde Oberpullendorf –  MÁV ZRt.” természetesen magyarul és németül. Kár, hogy nincs meg végig a pálya, Felsőlászlótól ugyanis körülbelül 11 kilométer hiányzik Kőszeg állomásig.

Miután itt is mindenki szét fotózta a vonatot, indulunk tovább Felsőlászló végállomás felé. Útközben még az egykori Alsópulya állomáson is átmegyünk, ez ma gabonaraktár, felvételi épülete nincs, viszont van kitérővágánya. A táj változó, szántótól erdőn át van itt minden, szőlő az nincs. A vonat a kisebb vasúti átjáróknál is dudált, erre vonatkozó tábla, andráskereszt és STOP van itt a közúton közlekedők számára. Megérkezünk Felsőlászló állomásra. A vonat nem járt ki sajnos a vonal végéig, ezért ki kellett gyalogolnunk. Itt található egy szépen igényesen felújított őrházépület, tavaszi ittjártamkor és fotózásomkor onnan jött ki egy hölgy, aki kérdőre vont, és feljelentéssel fenyegetőzött, ha „bármit is fel merek tenni az internetre”. Nem ijedtem meg túlzottan, de azért nem raktam fel friss képet. Most főhetett a feje, mert egy egész vonatnyi fotós lepte el a környéket, és végigfotózott mindent.

A pálya a Répce nemlétező hídja előtt ér véget, sajnos eddig tart és nem tovább. Ezen az állomáson is farönkökkel megpakolt vagonok hada várakozott egyébként.

Negyed óra fotózás után indultunk vissza. Itt tűnt csak fel, hogy az a rakás „pia” amit hozott az egyik szervező elkezdett fogyni, és egyeseknek már igencsak jó kedvük van. Nem baj, ilyen eseménykor ez belefér, én azonban nem ihattam, hiszen kocsival mentem Sopron állomásra. Visszafelé a fontosabb helyeken álltunk meg, leszállásjelzővel lehetett tudatni a vezetővel, hogy hol szeretnének leszállni emberek, ugyanis nem csak Sopronban és Sopronkeresztúron bővült a társaság új utasokkal, hanem szinte minden megállóban és állomáson.

Épségben hazaérve a következő kérdések fogalmazódtak meg bennem:
Miért nem veszi át a GYSEV a vonal üzemeltetését? Miért akarják egyáltalán megszüntetni? Mikor építik vissza  azt a hiányzó 11km-es szakaszt, hogy végre ne legyen 2 zsákvonal?

Magyarország és Ausztria minden tájáról érkeztek vasútbarátok, vonatfotósok, ezt én sem hagyhattam ki, hiszen szívügyem a vasút, és az országhatárok nélküli együttműködések is. Mindenképpen jó ötlet volt eljönni, hiszen mostanában ezen a vonalon személyvonattal úgysem fogok utazni.

The post Különvonattal az Őrvidék szívében appeared first on Ikvahír.

A nyomozók arra jutottak, hogy alaposan kitervelt és szervezett akcióról van szó. A polizei most abban reménykedik hogy volt szemtanú, illetve hogy közvetlen nyomokat tudnak majd felfedezni, ami elvezethet a rablókhoz.

(Burgenland.ORF.at nyomán)

The post Fosztogatók Alsópéterfán appeared first on Ikvahír.